Search
  • Ferenczi Beáta

Továbbképzésen voltunk: A szoptatás sikere mindannyiunkon múlik-Berettyóújfalu Szülészet 2019.

A szülés és születés élménye a perinatális pszichológia tükrében (Ferenczi Beáta)

Az élet oszthatatlan kontinuum, amelyben a legkorábbi tapasztalatoknak is van jelentősége és hatása. Minden ember őrzi a fogantatása, méhen belüli fejlődése, megszületése és első évei lenyomatát. Az átéltek kihatással vannak többek között testi–lelki fejlődésünkre, egészségünkre, a kapcsolatteremtő képességünkre, a változásokhoz való viszonyulásunkra. A korai élmények főként testérzetek, mozgásszekvenciák és vegetatív érzésmintázatok formájában őrződnek meg az ún. implicit memóriában és hatással vannak a felnőtt életminőségre. Sok baba számára a születés trauma, vagy halálközeli élmény, félelemmel és fájdalommal járó esemény. De egyúttal a legelső erőforrás is, hiszen belőle fakad a kitartás és remény képessége, önmagunk hősként való megélése, még a nagyon nehéz születés esetén is. Minden születés egyedi a történéseit, az átélt élményt és a hatásait tekintve. Csak egyedileg fejthetjük meg saját születésünk kódját, találhatjuk meg világra jöttünk és a világban való eligazodásunk közötti összefüggéseket.

A születéssel kapcsolatos tudományos felismerések

A születés előtti, alatti és utáni (pre-peri és postnatalis) életszakasz pszichológiai jelentőségével eleinte a felnőtt terápiák tapasztalatai kapcsán kezdtek el foglalkozni.

– Otto Rank 1924-ben már írt a születés traumájáról.

– A pszichoanalitikus álomelemzések mellett (Fodor Nándor, Francis Mott)

– a tudatmódosító szereket és a transzlégzést használó terápiák (Frank Lake, Stanislav Grof) fordították a figyelmet a legkoraibb élmények és a felnőtt pszichés problémák összefüggésére.

A későbbiekben a magzatok és a babák közvetlen megfigyelésével kutatták az első ezer nap jelentőségét.

– Alessandra Piontelli az ultrahang vizsgálat segítségével a magzati léttől a gyerekek hat éves koráig követte az anya-gyerek kapcsolat alakulását, a babák pszichés sajátosságait az átéltek tükrében.

– David Chamberlain gyerekeket az anyjukkal együtt hipnotizált, hogy a szülés/születés élményüket összehasonlítsa.

– A magzati eredet és a prenatalis programozás fogalma már azt tükrözi, hogy a méhen belüli vegetatív és szociális tapasztalatoknak hosszú távú, egész életre kifejtett hatása lehet.

Blomberg kutatása szerint nem várt babák esetében magasabb perinatális halálozási arány, az agyi károsodás és a mentális retardáció előfordulása.

Tartós stressznek kitett anyák gyermekeivel kapcsolatban figyelték meg azt egy kutatás során, hogy nemcsak a szülés után, hanem évek, évtizedek távlatában is megemelkedett pulzusszámot mértek esetükben. Barker szerint megemelkedett anyai kortizol szint növeli a felnőttkorban a magas vérnyomás, szív-koszorúér megbetegedések és a szívinfarktus kockázatát.

Az anya egészségtelen táplálkozása a gyermeket hajlamosítja cukorbetegségre, kóros elhízásra.

Az anya tartós és magas szorongása növeli a koraszülés esélyét, a kis súllyal születést.

A baba elutasítása a várandósság alatt, és a születés utáni kapcsolathiány eredménye az, hogy nem alakul ki a babában az ősbizalom és a külső, belső jelzések megbízhatóságának érzése és egyfajta szorongásmentesség, ami a valóság vizsgálatára, a pozitív érzelmi kapcsolatok kialakítására és saját identitása felépítésére teszi képessé az embert.

Az agykutatás fejlődésével olyan jelenségek váltak megismerhetővé, mint az epigenetika, mint a gének hosszú távú elnémítása, vagy bekapcsolása, amiben a lelki élményeknek, társas hatásoknak is szerepe van, illetve a neuroplaszticitás, ahol az átélt élmények hatása az idegrendszer finom strukturális és biokémiai változásaiban is tettenérhető.Napjainkban egyre több kutatás foglalkozik az emberi lét első ezer napjának fontosságával, rövid és hosszú távú hatásaival.

A méhen belül is érhetik negatív, károsító érzelmi hatások a szülők felől a magzatot:

– az anya várandósság alatti erős és tartós szorongása,

– kiszámíthatatlan negatív életesemények bekövetkezte a szülők életében pl. a szülők aktuális veszteségélménye, súlyos párkapcsolati problémák, anya ellen irányuló agresszió,

– az anya érzelmi magárahagyottsága,

– a szülők saját preverbális emlékeinek, traumáinak aktiválódása,

A legsúlyosabb hatású a magzatra:

– a saját életét veszélyeztető támadás, verbális, vagy tényleges agresszió a szülők részéről,

– a magzat számára életveszélyes betegség lezajlása,

– anya műtéte, életveszélyes betegsége,

– anyai drogfogyasztás, alkoholizmus,

– orvosi beavatkozások pl. amniocentézis

– ikertestvér elvesztése. (Odent)

Az anya méhében levő gyermek csak korlátozottan tud reagálni ezekre a korai sérülésekre, ugyanakkor a trauma elraktározódik a testében, lelkében és később a születése után felidéződhet. Ugyanakkor az átéltek befolyással lehetnek az agyfejlődésre.

Állatkísérletekből tudjuk, hogy a vemhes állat utódjában az anyai stressz az agy- és idegrendszer fejlődése szintjén is okoz elváltozásokat, ami kihat a későbbi életre is pl.:

– alacsonyabb szerotoninszint – nehezebb társas kapcsolódás

– negatív hatás az oxitocyn rendszerre – gátolt a kötődés képességek

– a vasopressin fokozottabban van jelen – ellenségesebb viselkedés

– az amygdala nagyobb – több és erősebb félelem, szorongás, vészriadó

– hypocampus kisebb – csökkent nyugtató, csillapító hatás, rosszabb memória

A méhen belüli trauma és sokk hátterét adhatja a baba nehéz születésének is, mivel a traumával és sokkal együtt járó testi folyamatok akadályozzák őt a megfelelő pozíció felvételében és az előrehaladásban. A negatív születésélmény és az ezzel járó komplikációk és beavatkozások súlyosbítják az egyébként is nehéz helyzetet.

A kompetens magzat

A magzat a méhen belül minden életszakaszában

– rendelkezik különböző képességekkel,

– aktív és reaktív lénynek tekinthető,

– aki amellett, hogy észleli a környezetét (anyaméh),

– átél érzelmeket,

– önindított és szándékos mozgásra képes,

-- tanul és emlékszik a megtanultakra,

– valamint kapcsolatba tud lépni az őt váró szüleivel.

A méhen belüli fejlődésről rendelkezésre álló adatok szerint tudjuk, hogy a magzat az élete legkoraibb időszakától reagál az őt ért hatásokra, a tapasztaltak befolyásolják állapotát, további fejlődését.

A megszületés

Szülész-nőgyógyászok Grantly Dick-Read, Ferdinand Lamaze, Frédérick Leboyer, Michel Odent hívták fel a figyelmet a szülés háborítatlanságának fontosságára, a szülés körülményeinek a babára kifejtett hatására, a társas támasz szerepének jelentőségére.

A születés életünk kulcsélménye- egyedi, egyszeri, intenzív és megismételhetetlen. Határhelyzet is egyben, hiszen ekkor válik a magzat vízi lényből szárazföldi gyermekké, megéli élete első és talán legjelentősebb változását miközben halálközeli élményei is lehetnek.A születés jelentősége abban rejlik, hogy mintát ad a változáshoz való alkalmazkodáshoz, a kihívásokkal való megküzdéshez, a határokhoz és az érintéshez való viszonyulásunkhoz. Nagyobb életciklusbeli átmeneteknél, kihívást jelentő élethelyzeteknél, jelentős váltopzások sdorán, nyomás alá helyeződésnél újraéled.

A korai élmények főként testérzetek, mozgásszekvenciák és vegetatív érzésmintázatok formájában őrződnek meg az ún. implicit memóriában és hatással vannak a felnőtt életminőségre. Automatizmussá válva önkéntelenül jelennek meg az eredeti élményt felidéző helyzetekben és hatnak testi állapotunkra, érzelmeinkre és reakcióinkra.

Emlékszik-e az ember a megszületésére? A legtöbb embernél ezek az emlékek tudatosan nehezen hozzáférhetőek. Ugyanakkor sok adat van, ami arra utal, hogy a megszületésünk élményéről, sőt az azt megelőző időkről is megmaradnak az emlékeink. A magzati élmények nyomaira, a méhen belüli emlékek felbukkanására, és a születés során átéltek felidéződésére figyeltek fel felnőttek pszichoterápiái során is.

A fejlődéspszichológusok sokáig úgy gondolták, hogy az emlékezés kb. a harmadik életév végére alakul ki és ezért vannak csak az ezt követő évekből emlékeink. A perinatális kutatások -cumiteszt-megjelenésével kiderült, hogy ez nem igaz. Anthony DeCasper az intrauterin emlékeket kutatva azt találta, hogy az újszülöttek különbséget tudnak tenni az méhből ismert és az ismeretlen szöveg között és egyértelműen felismerik az anya hangját.

Jeane Rhodes konkrétan megkérdezett gyerekeket a perinatális tapsztalataikról, emlékeikről. A gyerekek sok olyan részletről számoltak be, amit nem az anyjuk elmeséléséből ismertek pl. a méhen belüli környezet sajátosságairól, születésük körülményeiről, történéseiről. Gyakran magzatpózt vettek fel a mesélés alatt, vagy „lejátszották a történteket.

Hasonló tapasztalatokról számoltak be otthonszülés kapcsán bábák, ahol a testvér érkezése aktiválta a nagyobb gyerek emlékeit, amit szimbolikusan-játék vagy rajz segítségével, vagy konkrét testmozgások révén jelenítettek meg.

Etényi Zsuzsa a gyerekek perinatális emlékeit vizsgálta egy egyszerű kellék – egy három méter hosszú, másfél méter átmérőjű puha cső segítségével, ami a szülőcsatornát képviselte, és figyelte a gyerekek reakcióját a csövön való áthaladásban. Szoros összefüggést talált a gyerek alagútra adott reakciói és a születésük körülményei között. A szülőcsatornában elakadt gyerek születéséhez hasonlóan csak segítséggel (vákuum, fogó) tudott a csövön átjutni, vagy a császárral a született a beilleszkedésig el sem jutó magzati élmény esetén a gyerek el sem indult az alagútig. Egy hipoxiával született gyerek pl. a csövön átjutás után mivel kék színt nem talált, egy lilára festett fejű embert rajzolt.

Stanislav Grof a születés négy fázisát írja le.

1. Extázis bent: a méhen belüli időszak, amikor még minden rendben van. Elég az oxigén és a tápanyag a baba számára, meleg és védett hely az anyaméh. Ennek a jó érzésnek az első összehúzódással van vége.

2. Nincs kijárat: az összehúzódások miatti nyomás fokozódik, de még nem nyílt ki a méhszáj, nem jelent meg a menekülés lehetősége. Beszorítottság, egyre erősödő külső és belső nyomás érzés társulhat hozzá.

3. Véres csata: a méhszáj kellő nagyságúra megnyílik a baba számára kaput nyitva. A gyerek dugóhúzószerű mozgással jön ki, rettenetesen nagy a súrlódás, de óriási a gyerek kiszabadulási vágya, úgyhogy az ellenállás ellenére is kifele igyekszik, hogy szabaduljon szorongatott helyzetéből, nem érdekli már semmi és senki.

4. Extázis kint: a baba azt érzi, végre vége a nyomásnak, újra van oxigén, sok negatív testérzet megszűnik, jó esetben az anyai test ismerős ölelése veszi körül.

Ha az anya a szülés után oldott, boldog és jó élményként gondol vissza a szülésre, akkor a baba számára a küzdelem értelmessé válik, későbbi életkorában is biztosítva a megküzdést a nehéz helyzetekkel, átmeneti állapotokkal. Ha szülés után az anya elesett, elérhetetlen akár fizikailag, akár érzelmileg a baba számára, a küzdelem kimenete negatív színezetet kap. Az így született ember a későbbiekben elkerülheti a küzdelmes helyzeteket, félelmetesnek élheti át az elszakadással, elválással kapcsolatos élethelyzeteket.

Minden születés stressz, de nem minden születés trauma a baba számára. A születés stressze adódik:

-- élettani folyamatokból, amelyek a baba testében és testével történnek,

-- környezeti hatásból, hiszen a megszületett gyermek az addigiaktól teljesen eltérő világban találja magát, ahol csak az anyával való közvetlen találkozás,testkontaktus adja az ismerősség és folytonosság élményét,

-- a szülőszobai ellátás sajátosságaiból,

-- abból a pszichés élményből, amit a baba átél: a szülés során szélsőséges élettani folyamatok zajlanak, amit fájdalom, félelem, veszteség, szeparáció érzései kísérhetnek. Ugyanakkor a kitartás, a nehézségek elviselése, a felszabadulás és a győzelem élményét is adja. A hozott intrauterin stressz kiegészül a születés stresszével, amit enyhít az anya testközelsége az aranyórák alatt és extrémen növel az anyától való elválasztás. A stresszrendszerünk és immunrendszerünk beállítódása ekkor alapozódik meg és sokaknak tartósan magas marad.

Winnicott szerint a szülés során történő összes esemény az eredetinek megfelelő sorrendben rögzül az újszülött emlékezetében. Megkülönböztet három születés - élmény típust:

1. Normál, egészséges, összességében pozitív élményként megélt születés, ami énerősítő hatású, pozitív életutat alapoz meg, hiszen az első nagy problémamegoldás az ember életében. Stabilitást és biztonságérzetet ad a későbbi nehézségek esetén.

2. Összességében inkább traumatikus születés.

3. Extrémen traumatikus születés, ahol az átélt trauma hatására kialakulhat egy olyan mintázat, amely végig kísérheti az ember a problémamegoldásait, kihívásokra adott reakcióit.

A születés traumája három összetevőből adódik.

Egyrészt magából a történésből (szülésindítás, koraszülés, köldökzsinór elzáródása, súlyos oxigén hiány, terhességi toxikózis, sürgősségi császármetszés, eszközös szülésbefejezés, csonttörés, vércsere, altatás, újraélesztés). Másrészt a baba erre adott reakciójából, ami a félelemtől a pánikon át a sokkos állapotig, a ledermedtség vagy akár eszméletvesztésig terjedhet. Harmadrészt az előzőekből származó következmények (szeparáció, fájdalmas beavatkozások, fizikai és pszichés rossz közérzet, a szoptatás nehezítettsége, az anyával való kapcsolódás megzavarása) súlyosbíthatja.

A szülés, mint élmény

Épp ezért nem mindegy hová és kihez érkezik az újszülött, milyen állapotban van az Őt fogadó Anya és Apa.

A szülés során látszólag testi folyamatok hangsúlyozódnak, de érzelmi, interperszonális és tarnszperszonális történések is zajlanak.

A pozitív szülésélményt Dr. Sharron Humenick a kitartás és a szabad döntés kapcsán átélt elégedettségérzés önbizalom növelő hatásával hozta összefüggésbe. Penny Simkin húsz évet átfogó vizsgálata során a megtartott kontrollérzetet találta hosszútávon meghatározónak a pozitív élmény szempontjából.

A negatív szülésélmény kialakulásában fontos lehet Török Zsuzsanna kutatása szerint a szülés módja mellett (koraszülés, műtétes szülésbefejezés) az érzelmi biztonságot adó személy hiánya és a szülés szubjektíve nehéz megélése. Mindez a szülés utáni depresszió kockázatát növeli az anyáknál.

Sheila Kitzinger a szaksegítséggel kialakított kapcsolat minőségét meghatározónak tartja, a medikális-technokrata szemléletet teszi felelőssé a negatív élmények jelentős részéért.

Molnár Judit vizsgálata arra hívta fel a figyelmat, hogy a szülés során korábbi traumatikus élmények aktiválódhatnak (saját traumatikus születésélmény, előző szülésélmény, szexuális abúzus, nemi erőszak, bántalmazás) ami átszínezi a jelen történéseit és még egy komplikációmentes szülést is traumatikus élménnyé változtathat.

A negatív szülésélmény rövid távon rontja a korai szenzitív időszak minőségét, megzavarja az anya és a baba közötti kapcsolatot. Mindez már nehezítettebbé teheti a szoptatást, majd a későbbiekben a kötődést és az érzelmi egymásrahangolódást.

Az anya veszélyeztetettebb a posztpartum pszichés zavarokra (ppt. depresszió, ppt. PTSD, ppt. pszichózis, magas szorongás).

A párkapcsolatban feszültségek keletkezhetnek, sok esetben a szülésnél jelenlevő apa is küzd a nehéz élményeivel. Következményként csökkenhet a szexuális aktivitás és a gyerekvállalási kedv.

Mit tehetünk a szülés és születés élmény védelme érdekében?

Nélkülözhetetlen a szülői kompetenciákmegerősödése, az ebben nyújtott támogatás a várandósság legkoraibb időszakától. A szülővé váló pár tudatos készülődése a gyermekvállalásra, szülőségre. Az apa fontosságának elismerése az anya érzelmi biztonsága szempontjából, saját szerepének megtalálásában támogatni az apát.

Felismerni a vészjeleket, amelyek nehezítik és súlyosbítják ezt az egyébként sem könnyű helyzetet - a párkapcsolati krízis, az anya magára hagyottsága, a feldolgozatlan korábbi traumák, tartós anyai stressz már a magzatléttől veszélyezteti a gyermeket. Ezek esetén nélkülözhetetlen a megfelelő szakemberhez irányítani a párt, az anyát.

Az anya-baba-családbarát szülészeti ellátás már mindezeket figyelembe véve támogathatja a szülésben rejlő erő megtalálását minden résztvevő számára.

Hogyan dolgozhatunk a születés élményével gyerekeknél?

Matthew Appelton (angol cranio sacrális terapeuta, pszichoterapeuta) Jenni Meyerrel az Integratív Csecsemőterápia – Conscious Embodiment Traininings - kidolgozója, felhívja a figyelmet arra, hogy a babák nem csak emlékeznek a születésükre, de el is mesélik azt. Teszik ezt a testbeszédükkel (baby body language - BBL) és érzelmi állapotaik kifejezésével. A csecsemő testbeszéde (BBL) egy specifikus nyelv, mellyel pontosan kifejezi, hogy a születés mely szakaszában történt elakadás, és hol tart az élmény integrációja. Sokkal hatékonyabb támaszt nyújthatunk a kisbabának és szüleinek, ha felismerjük a csecsemő testbeszédét (BBL) és képesek vagyunk megkülönböztetni, hogy az adott sírással aktuális szükségletét fejezi ki vagy egy testi élményéről, emléknyomról (body memory) mesél. A baba természetes szükséglete, hogy a elmeséljék az átélteket a saját módjukon, hiszen a perinatális időszakban sok és sokféle hatás éri őket és empátiára van szükségük és arra, hogy a környezetük reagáljon arra, ami a testükben történik. Ez az empatikus meghallgatás, a baba élményeinek, érzéseinek elismerése a képes oldani a nehéz érzéseket, a csecsemőkben feloldódik a stressz és képessé válnak teljesebb módon benne lenni a testükben. Ennek hatására sok testi tünet is oldódhat pl. evéssel kapcsolatos nehézségek, hasfájás, izomfeszülések, alvásproblémák.

Dr. Aletha J. Solter (svájci-amerikai fejlődéspszichológus) a Tudatos Szülőség Program – The Aware Parenting létrehozója szerint a babák nem csak elmesélik a történetüket, hanem tudják, hogy mire van szükségük és képesek a szülők együttműködése és együttérzése segítségével felépülni, meggyógyulni. A baba a sírásával jelzi a szükségleteit és a szülő dolga ezt a jelzést érteni és adekvátan reagálni rá.

Miért sírnak a babák?

Egyrészt, mert szükségük van valamire: közelségre, figyelemre, melegre, etetésre vagy tiszta pelusra. A szülő kielégítve a gyerek szükségleteit az alapvető bizalomérzést erősíti meg benne.

Másrészt sírnak azért, mert gondterheltek, stresszesek.

Okai

– prenatális stressz és/vagy születési trauma

– ki nem elégített közelségigény, érintések

– túlingerlés

– fejlődési frusztráció (elvesztett képességek, kompetenciák)

– fájdalom

– ijesztő események (szülő betegsége, halála, szeparáció, párkapcsolati konfliktus, erőszak...)

A szülő meghallgatja és tartalmazza a baba érzelmeit, engedi kifejezni azokat és ezáltal segít gyógyulni, felépülni a traumából, szabadulni a felhalmozódott feszültségtől, a könnyek révén magától a kortizól hormontó l is. „ A szülők testére hullajtott összes könnycsepp magában hordozza a gyógyulást.” (A. S.)

Franz Renggli (svájci pszichoterapeuta) a test szintjéről indulva közelít a korai élményekhez, traumákhoz mind a babák, mind a szüleik vonatkozásában. A test emlékszik mindarra, ami történt és a test ismeri a gyógyuláshoz vezető utat. A munka első lépése az erőforrások feltérképezése és rögzítése a testben, ami segít kapcsolatban maradni a jelennel a fájdalmas emlékezés során. Nem a trauma feltárásán van a hangsúly, hanem a gyógyító újraélésen. A babákkal folytatott munka során is ezek hangsúlyozódnak- a baba és a szülők kapcsolatának pozitív pontjai, mint erőforrások, a baba jelzései (test, sírás) és a szülőkben ennek hatására zajló folyamatok, történések (testérzetek, érzelmek, gondolatok, emlékek, belső képek, asszociációk, késztetések) megfogalmazása, ami révén a baba által kiváltott saját traumákhoz, élményekhez érkeznek. Amikor sír a baba, akkor a szülők a figyelmükkel a gyermek testében időznek, ugyanakkor elveszítik a kapcsolatot magukkal, egymással és a babával is. Egymás meghallgatása, a saját belső folyamatokhoz érkezés, a testi változások átélése és egymás konkrét vagy szimbolikus megtartása adja a gyógyulást, a korrekció lehetőségét.

A gyermeki agy vizsgálatával kapcsolatos kutatások azt igazolták, hogy a korai élmények, emlékek -majd később a traumatikus élmények-a jobb agyféltekében raktározódnak el képek, testi érzetek, ízek, hangok, metaforák, szimbólumok, szagok formájában. A féltekék közötti kapcsolat, kölcsönhatás éretlensége és a verbális gondolkodás későbbi megjelenése miatt a gyerekek nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak beszélni traumatikus élményeikről, a tüneteik mögött rejlő okokról. Képtelenek szavakba önteni, vagy akár megérteni miért érzik magukat rosszul. A babák limbikus nyelvet használnak, egészen öt éves korukig nem szavakban gondolkodnak. A korai emlékek más nyelven tárolódnak, mint a későbbi életkor emlékei. Ahogy a gyerek nő egyre kevésbé tud hozzáférni ezekhez az emlékekhez, ugyanakkor megőrződnek azok a testi érzetek, amelyek kiváltó ingerként bekapcsolják az eredeti traumatikus helyzetet, de nem lehet az átélteket sem tudatosan felidézni, sem elmondani. Az agy jobb féltekéjével, illetve a testemlékezettel kommunikáló technikák lehetnek terápiás hatásúak, mint például a mese és művészetterápia, a játékterápia, a vizuális képalkotó eljárások, a hipnózis, haptonómia , testterápiák alkalmazása.

A szülés–születés hosszú távú jelentősége


Minden ember őrzi a fogantatása, méhen belüli fejlődése, megszületése és első évei lenyomatát. Az átéltek kihatással vannak többek között testi–lelki fejlődésünkre, egészségünkre, a kapcsolatteremtő képességünkre. Hatással van:

– az elváláshoz, változáshoz való viszonyulásunkra vagy

– a mindennapok csatáiban és a kihívásokban való helytállás tekintetében,

– meghatározhatják a határokkal, vagy

– az érintéssel, intimitással kapcsolatos érzéseinket, reakcióinkat.

a változásokhoz való alkalmazkodásunk alakulására, a kihívásokhoz való viszonyulásunkra.

A szülés és a születés a maga megismételhetetlenségével és intenzitásával egy sor változás elindítója és katalizátora. A testi-lelki egészség, az életminőség, a gyermekvállalási kedv és ezáltal az emberiség jövőjének záloga a születés és szülés élménye.



Irodalom

1. Dr. Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok Párbeszéd a babával az anyaméhben Útmutató Kiadó, Pécs, 1997.

3. Piontelli, A : Magzattól a gyermekig. Magzatmegfigyelési és pszichoanalitikus tanulmány, Oriold Kiadó, Budapest, 2010.

4. Hidas György – Raffai Jenő – Vollner Judit: Lelki köldökzsinór Beszélgetek a kisbabámmal, Válasz Könyvkiadó Budapest, 2002.

5. Kereki Judit – Major Zsolt Balázs (szerk.): Őrzők Egészségügyi alapellátók gyakorlatközpontú kézikönyve Koragyermekkori program Országos Tisztifőorvosi Hivatal, Budapest, 2014.

6. Varga Katalin – Suhai Gábor A szülés és születés Lélektanon innen és túl Pólya Kiadó, Budapest, 2010.

7. Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa Grafo – school Kiadó, Debrecen, 1998.

8. Etényi Zsuzsa: Vizsgálható – e a születési emlékezet kisgyerekeknél? In: Várandósság, születés és gyermeknevelés a magyarországi kultúrákban Kongresszusi tanulmánykötet, 1999. Animula kiadó, Budapest

9. Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában Katarzis vagy krízis? Alternatal Alapítvány, 2008.

10. Emerson, W: treating Cesaren Birth Trauma During Infancy and childhood, Journal of Prenatal and Perinatal Psychology and Health 15, (3)

11. Orosz Katalin- S. Nagy Zita: A sorsformáló 9+1 hónap A magzati kor és a születés hatása az életút alakulására Kulcslyuk Kiadó Budapest, 2017.

12. Franz Renggli: Aranykapu az életbe Gyógyulás a magzati lét és a születés traumáiból Ursus Libris Kiadó budapest, 2016.

13.Aletha J.Solter: A bölcs baba Útmutató a gyerekekhez a fogantatástól két éves korig Agykontroll Kiadó.

14. Varga Katalin – Andrek Andrea – Molnár Judit Eszter (szerk.): A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésébenMedicina Könyvkiadó Budapest, 2019.

40 views