Search
  • Ferenczi Beáta

Márta Szilvia: Serdülőkor


(Szerző: Márta Szilvia klinikai szakpszichológus)

A kamaszkor a szülők és a fiatalok számára egyaránt nehézségekkel, változásokkal teli i dőszak. A gyermekkor lezárulásával egy új életciklus veszi kezdetét. A személyiségfejlődés jelentős időszaka ez; végére kialakul a felnőtt, érett személyiség, a külvilághoz és önmagunkhoz való érett viszonyulás. A fiatal képes lesz a felnőtt felelősségvállalásra, beleértve a pályaválasztást, a létfenntartó tevékenységet, az önálló életvitelt, képes lesz a maga és mások sorsáért való felelősség átérzésére.

A serdülőkori változások megjelenésének kezdete egyénenként változó, a szexuális érési folyamat megindulásával kezdődik. A serdülő ellentmondásos érzések között elkezd leválni a szüleiről, elszakad a gyermekkorától, azonban még nem lép át a felnőttkorba. A problémamegoldó képessége éretlen magatartásában elfedezhetők gyermeki és felnőttes vonások egyszerre. Viselkedésével és megjelenésével is különbözni akar a felnőttektől, keresi önmagát. A szülők és más, korábban meghatározó szerepet betöltő felnőttek befolyása csökken, a kortársak hatása felerősödik.

A serdülőkort a szerzők általában három szakaszra különítik:

prepubertás (11-13 év)

pubertás (14-17 év)

postpubertás (17-18 év)

A serdülőkor a nemi szereppel való azonosulás, valamint a szülőkről való érzelmi leválás időszaka. Megjelenik a szexualitás iránti fokozott érdeklődés. Az erotikus fantáziák, vágyak miatt a serdülő lelkiismereti szorongást élhet át. Fenyegető közelségbe kerül az önálló élet gondolata, mely a szülőktől való elszakadás félelmét erősíti. A kamaszok gyakran ellenségesek, barátságtalanok szüleikkel, ilyenkor valójában saját vágyuk ellen küzdenek, melyek alapján még igényt tartanának a szülők által nyújtott biztonságra, gondoskodásra. A szülő-gyermek kapcsolat fellazulása következtében a kamasz gyakran üresség érzést, szomorúságot, elhagyatottságot él meg, mintha elvesztette volna szeretteit. A családhoz való kötődés meglazulását gyakran csak a kötődés másik felnőtt személyre való áthelyezésével képes elviselni. Ilyenkor figyelhető meg például a bálványok, sztárok iránti rajongás.

A serdülőkor későbbi szakaszában, a 15-.16. életév tájékán, a nemi szereppel való azonosulás és a szülőkről való érzelmi leválás mellett a felnőtt szerep vállalása is a serdülő feladatává válik.

A serdülőkor végén az egyén az ifjúkorba lép át. A pubertáskori fejlődési krízis pozitív megoldása esetén az egyén saját magáról szerzett információi összhangban vannak a világ róla alkotott képével, kialakul az identitása, képes szociális szerepeket vállalni. Átalakul a kapcsolata a családjával, kitágul a közvetlen társas világa. A családon kívül barátokat talál, akikkel az érdeklődésének megfelelően felfedezi a világot.

A serdülőkor veszélyei

A normatív krízis megfelelő megoldása esetén a serdülő fiatal felnőtté válik. Előfordul azonban, hogy az életszakasz feladata túl megterhelő a kamasz számára. A következő jelek normálisan fejlődő serdülőnél is előfordulnak, azonban halmozott, vagy túlzott megjelenésük jelzik, hogy a serdülőnk bajban van.

M. Laufer féle vészjelek:

A serdülő ragaszkodik gyermekkori magatartásmódokhoz, nem indul el a felnőtté válás útján. • Felnőttes, merev a viselkedése. Az ellazulástól, a kontroll elvesztésétől tartva ragaszkodik a túlzottan szigorú viselkedéshez.

• A serdülő visszahúzódik kortársaitól, fiatalabb gyerekek társaságát keresi, kerüli a kapcsolatot az ellenkező neműekkel.

• Nem tud lazítani a szülőkhöz fűződő érzelmi köteléken. Természetesen fontos, hogy a serdülő és szülei között a szoros érzelmi kapcsolat fennmaradjon, ugyanakkor a fejlődésben való elakadásra utalhat, ha a szülők közelsége által nyújtott biztonságérzethez a serdülő görcsösen ragaszkodik.

• Az életében zajló fontos eseményekkel kapcsolatban nem képes megfelelő érzelmeket átélni, a siker nem boldogítja, a kudarc nem sújtja le, a számára érzelmileg fontos személy elvesztésére nem reagál bánattal, fájdalommal.

• A környezetében lévő emberek szándékait, érzéseit nem bírja reálisan megítélni, félelmeit, szorongásait a környezetére vetíti.

• Problematikus a jövőhöz való viszonyulása, képességeit, lehetőségeit nem tudja helyesen megítélni

• Úgy érzi, hogy cselekedeteit elsősorban nem maga határozza meg, hanem olyasvalami, ami az akaratától független.

A serdülők éretlen megoldási módjai közé tartozik a szökés, a csavargás. Az alkohol- és kábítószer-fogyasztás egyre több tinédzsert érint, hátterében gyakran valamilyen krízishelyzet áll.

Pubertáskorban jelentkezhetnek öngyilkossági gondolatok is. A szuicid viselkedés kialakulásában azonban számos más pszichopatológiai tényező is szerepet játszik (fejletlen problémamegoldó stratégia, negatív családi minta, kortárscsoport).

A serdülőkor a szülő számára is komoly nehézséget jelenthet. A gyermek közeledő leválása, a családi fészekből való kirepülésének gondolata a szülő életében is megoldandó normatív krízist, új családi életciklust jelent. A szülők eddig gyermekeikre fordították figyelmüket, energiáikat, a gyermek leválásával párhuzamosan azonban át kell értékelniük életüket, céljaikat, kapcsolataikat. Krízishelyzet lehet ez a szülők házasságában is, hiszen a gyermek önállósodásával a párok figyelme újra egymásra irányul, ezáltal kiéleződhetnek a korábban meg nem oldott konfliktusok. A természetes életkori krízis megfelelő megoldása esetén új életcélok kerülnek meghatározásra, átrendeződik a párkapcsolat is.



Felhasznált irodalom:

Pszichológia, Rita L. Atkinson Richard C. Atkinson Edward E. Smith Daryl J. Bem Susan Nolen-Hoeksema, Osiris Kiadó • Budapest, 1999.

Gyurkó, Sz.: Rám is gondoljatok. A gyerekközpontú válás lépései, Bookline, 2015.

Vikár György: Az ifjúkor válságai, Animula, 1999

Család, terápia és gondozás, Gill Gorell Barnes, Családterápiás sorozat 2., Animula.

136 views