Search
  • Ferenczi Beáta

Pszichés támasz KISMAMÁKNAK koronavírus idején 3. A szülést segítő képességeink

Milyen képességek vannak segítségünkre a szülésnél, a szülővé válásnál?



1. Szembenézés a félelmeinkkel, aggodalmainkkal

A legtöbb kismama bevallottan küzd félelmekkel, aggodalmakkal - ezek a szülési folyamat velejárói. Kinek nincsenek múltbeli sérülései, hozott-hallott negatív szüléstörténetei, jelen élete túlterhelt, stresszes jellegéből eredő, állandósuló feszültségei, párkapcsolati zökkenői, létbizonytalanság-érzésből származó szorongásai.. stb?

A félelemre, aggodalomra adott helyes válasz nem a félelem tagadása, elfojtása, egyfajta "hurrá-optimizmussal" önmagunk ámítása, hanem a félelmekkel való szembenézés. A félelmek és szorongások oldása mellett a félelmek ellenére felvállalt tudatos döntés és cselekvés kulcsfontosságú. A várandósság és a szülés során számtalan lehetőség nyílik arra, hogy fejlődjünk ebben pl. a babánk egészségéért való aggódás ellenére is megéljük a várakozás örömét, az anyagi bizonytalanságban is vállalunk kistesót, a fájdalomtól való félelem mellett is készülünk a minél természetesebb és háborítatlanabb szülésre, bízunk az elég jó szülőségünkben akkor is, ha rossz szülői mintát hozunk... stb.

2. Képesség negatív vagy ambivalens érzéseink elviselésére, megélésére

A világunk dichotóm - a szép és pozitív dolgoknak mindig létezik az ellenpólusa is. A rózsaszín szemüveg nem véd a belső világunkból előbukkanó sötét, rossz, felkavaró érzésektől, gondolatoktól. Kismamaként kerülhetjük és kerüljük is el a siránkozó, csak a tragédiát előrevetítő, vagy rosszindulatú ismerőseinket, de ne "kerüljük el" saját érzéseinket, emlékeinket, gondolatainkat, testérzeteinket még akkor sem, ha azok negatív jellegűek, felzaklatóak.

A fájdalmaink jogosságának elismerése, a rejtett érzéseink, sérüléseink tudatosítása, átélése, majd elengedése óriási gyógyító erővel bír. Az ambivalencia és a dichotómia végigkíséri a gyermeknevelés időszakát is, gondoljunk csak a fáradtság ellenére kisbabájához felébredő szülőre, a vérünket forraló, bosszantó kamaszt is elviselő és támogató szülői szeretetre.

3. Felelősségvállalás - döntések meghozatalának a képessége

Egy ember életébe való bekapcsolódás felelősséggel jár. A nekünk kiszolgáltatott, védtelen, tőlünk függő gyermekért való felelősség vállalására, vagy ennek hiánya esetén a következmények vállalására a társadalom is rákényszerít (a gyermekvédelmi törvény, a gyermekvédelmi jogok ezt biztosítják).

A várandósság és a szülés számtalan lehetőséget kínál, hogy megéljük ezt a felelősséget a baba megtartásáról hozott döntésünktől kezdve a várandósság során végzett vizsgálatokról, az életmódunkról és az igénybe vett segítség- és támogatásformákról és segítő személyekről hozott döntéseken át a szülés során felkínált és elfogadott (nem életmentő) orvosi beavatkozásokról hozott döntésekig. A felelősség áthárítása vagy fel nem vállalása megbosszulja magát - a kontrollérzés szükségtelen elvesztése sokáig gyötrő érzésként kíséri emlékeinket, előidézheti bűntudatunkat önmagunkkal vagy a babánkkal szemben.

A tájékozott döntés, még ha a beavatkozás melletti döntést is jelenti erősíti felelősségérzetünket, felnőtt szerepünk felvállalását.


4. Ellazulás - feszültségoldás, stresszkezelés

Rohanó, túl sok ingerrel elárasztott, gyors változásokkal terhelt jelenkorunkban a stressz a legbékésebb ember életét is kíséri. A stresszel való megküzdés képessége összefüggésbe hozható magzati létünkkel, születésünkkel és a szülést követő korai időszak élményeivel. A méhben időző magzat átéli és saját bőrén is megtapasztalja (a vér által közvetített anyai hormonok által) az anya érzéseit, stressz-szintjét, a szülés során ő is küzd testérzetekkel és érzelmekkel (a magzat is képes a négy alapérzelem az öröm, fájdalom, félelem, harag megélésére), illetve tanulja a stresszkezelést az anya döntése szerint: feszültségoldás ellazulás révén, vagy feszültségoldás narkotikumok által.

A várandósság jó időszak arra, hogy megismerjük és megtanuljuk a stressz és feszültségoldás számtalan módszerének valamelyikét (pl. relaxáció, vizualizáció, mély légzés, aromaterápia, masszázs, zene, alkotás, jóga... stb.). A szülés során jó szolgálatot tehet a teljes ellazulás az összehúzódások közötti szünetekben, őrizve energiáinkat és gyarapítva erőnket. A gyermekágy időszakában a kialvatlanság, a változás miatt egyensúlyvesztés és a ránk szakadó feladatok újszerűsége miatti szorongások esetén is tudjuk alkalmazni a tanultakat.

A szülésnél a medencefenék izmainak minél teljesebb ellazítása nemcsak a fájdalmunkat csökkenti és a baba előrehaladását segíti, de a gátunk védelmét is biztosítja.

5. Elengedés képessége

Rokon fogalom az ellazulással, mégis más tartalommal tölthető fel a szülés vonatkozásában. Az elengedés magában foglalja a megnyílást és a lemondást is mind testi, mind lelki szinten.

Testi szinten a méhszája tágulását, a babát addig védő akadályok elhárítását jelenti. Ez a folyamatot kísérheti sírás, hányás, ami az elengedés jelzése és elősegítője is egyben. A kitolás során a medence megnyitása, a gát teljes ellazulása által engedjük ki/el testünkből a babát.

Lelki szinten az elengedés a várandósság elvesztését és az emiatt érzett gyászt is jelentheti, hiszen egy örömteli és hosszadalmas állapottól búcsúzunk. Ebben az érzékeny állapotban átjárhatóvá válik a tudattalanunk, megnyílunk lelkileg azok felé az érzések, gondolatok, emléke felé, amelyek elintézetlenségük, intenzitásuk miatt kísérik szülésünket. A legjobb, amit ekkor tehetünk, ha van, akinek kimondjuk, kisírjuk ezeket, majd elengedjük őket, hagyjuk az érzést elmúlni.

A szülés során megtapasztalhatjuk azt is, hogy vannak helyzetek, amikor a kontroll (irányítás) elengedése mind a fájdalom csökkenésében, mind a folyamat természetességének erősítésében fontos. Amint képessé válunk arra, hogy lemondjunk a fájdalom elleni küzdelemről, paradox módon újra átélhetjük a hatékonyságunk érzését - csökkenteni tudjuk fájdalomérzetünket és növelni fájdalomtűrésünket.

6. Az önátadás

Az önátadás az ellazulás és elengedés következményeként kíséri a beavatkozásoktól mentes szülést. Az összehúzódások és az ezzel járó fájdalom elfogadása, örömmel üdvözlése, a várandósság elengedése, a felmerülő érzések megélése és elbocsájtása révén a szülési folyamat tudatállapotunk változását is előidézi. Ez a figyelem befelé fordulásától egy extatikus állapot megélésén át a természet erőivel való eggyé válás és mindenhatóság élményét is elhozza a szülő nőnek. Az önátadás nem szükségszerű velejárója a szüléseinknek, ajándék, amiért sokat tehetünk, beavatkozásoktól mentesen, tudatosan erre készülve, gyakorolva és fejlesztve az ellazulás, elengedés képességét.

7. Hit, bizalom képessége

Több szinten is megélhetjük és megtapasztalhatjuk a bizalmat a szülés során. Bízhatunk testünk bölcsességében és erejében, hiszen a női test tudja a dolgát és hormonjaink a legtökéletesebb segítőink, mind a tágulás, mind a fájdalom csillapítás, mind a kötődés és szoptatás szempontjából.

Hitünk önmagunkban, a női erőnkben és kitartásunkban, valamint annak érzése és átélése, hogy több millió szülő nő energiája van jelen a szülésünknél átsegít a legnehezebb időszakokon és a válságokon.

A szülésnél sokan megéljük azt, hogy bár aprók vagyunk a világmindenségben, mégis van valamilyen felsőbb erő, ( kinek- kinek hite szerint lehet a Gondviselés, az Isten, az Anyatermészet...stb.) ami velünk van, segíti és védi szülésünket.

Nemcsak rajtunk múlik azonban a szülésünk milyensége. A biztonságot adó környezet, a szülésnél jelen lévő, nyugalmat, szeretetet és védettséget sugárzó személyek, a környezeti feltételek (meleg legyen, adjon lehetőséget az intimitásra, testhelyzet változtatásra, meleg víz, egyéb kényelmi intézkedések használatára), a szaksegítséget nyújtók szemlélete, embersége, jelenléte, gyakorlottsága segítheti a szülésélményünk pozitívvá válását. Ezek hiánya, rosszul működése nehezíti a szülés háborítatlanságának biztosítását, és a komplikációk felmerülése is felülírja minden korábbi tervünket, elképzelésünket. Ugyanakkor ebben az esetben is segít minden eddig felsorolt képességünk, hogy a válságból kijutva megerősödjünk és életünk szerves részeként, fejlődésünk biztosítékaként nézhessünk szülésélményünkre.


Ferenczi Beáta pszichológus, szülésfelkészítő dúla

551 views