Search
  • Ferenczi Beáta

Pszichés támasz kismamáknak 5. Félelem a szüléstől- féleleműző gyakorlatok

Updated: May 31



A félelemről

A félelem leírása, meghatározása több szempontból történhet. Általánosságban olyan, erős negatív érzelem, mely valamilyen vélt vagy valós fenyegetés hatására alakul ki az élőlényekben. Evolúciós jelentősége nyilvánvaló, hiszen segítségével kerülhetjük el a számunkra ártalmas vagy kellemetlen élethelyzeteket.

Megkülönböztethetünk az öröklött és a tanult félelmi reakciókat. Az öröklött félelmi reakciók esetén az állat vagy az ember, akkor is félelmi viselkedést mutat bizonyos hatásokra, akkor is, ha élete során sohasem találkozott még ezzel a fenyegetéssel, vagy közvetlenül nem tapasztalta még meg a káros hatásait. Az evolúciós előhangoltság elképzelésének lényege, hogy bizonyos evolúciósan releváns félelemkeltő ingerek könnyebben képesek félelmi választ kiváltani belőlünk, mint a semleges ingerek pl. kígyó, magasság

Kódolt félelmeink vagy funkcionális félelmeink olyan érzelmek, amik azért maradtak fent, mert túlélési előnyt jelentettek őseink számára. Ezek a félelmek a fejlődés bizonyos szakaszaiban mindenkinél megjelennek pl. szeparációs szorongás, a sötétségtől való félelem.

A tanult félelmi reakciókat ezzel szemben az jellemzi, hogy egy korábban semleges inger (pl. hang, fény, bizonyos környezet) és valamilyen természetesen negatív inger (pl. fájdalom) között kapcsolat alakul ki. A kondicionálás után a negatív inger hiányában is megjelenik a félelmi válasz az egyébként eredetileg semleges inger hatására. Ez szerepet kaphat a trauma utáni stressz zavar PTSD kialakulásában.

A nyelv gyakran szinte szinonimaként kezeli a félelem (fear) és a szorongás (anxiety) szavakat, de szükséges megkülönböztetni a két jelenséget. Míg a félelemnek jól meghatározható, konkrét tárgya van, a szorongás a félelem általános kiterjesztése hasonló tárgyakra, helyzetekre, (vélt vagy valós) jövőbeli eseményekre. Sem a szorongás, sem a félelem nem tekinthető önmagában rossznak (tehát önmagában nem számít betegségnek vagy rendellenességnek). A félelmetes, vagy annak ítélt ingerek, helyzetek esetén az idegrendszerünk és a testünk beállítódik a veszély felismerésére és elhárítására. Aktiválódik a stresszrendszerünk, minden porcikánkkal készen állunk arra, hogy megvédjük magunkat, vagy épp elmeneküljünk, ha ez tűnik célravezetőnek. Szélsőséges helyzetben megdermedéssel-lefagyással reagáljunk. Egy sor testi folyamat zajlik mindeközben – a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának aktivitása miatt.


Hogyan hat a stressz a vajúdás során?

A vajúdás során nélkülözhetetlen hormonok- az oxitocin és az endorfin - termelődését fokozza a nyugalomért felelős paraszimpatikus idegrendszeri aktivitás, míg a stresszhormonként nyilvántartott adrenalin gátolja.

A megnövekedett adrenalin szint hatásai az anyára

a vajúdás első szakaszában:

– lecsökken a méhbe jutó vérmennyiség

– gyengül az összehúzódások intenzitása

– romlik a méhlepény vérellátása

– nő a vajúdás időtartama

– az anya negatívabban fogja fel a körülötte /vele zajló történéseket

– megnő a megerősítésre, támogatásra való igénye („barátkozni akar, sokat fecseg”)

a kitolásnál:

– működésbe lép a magzatkilökő reflex- gyors megszületése

– energetizálja, aktívabbá teszi

– növeli az éberségét

A megnövekedett adrenalin szint hatással van a babára:

megnő a magzati katekolamin termelés

– magzati oxigéntartalékolás

– a magzati szívritmus üteme lassul

Ha az anya tud lazítani, akkor kontrakcióknál a méh hosszanti izmai összehúzódnak, az alsó körkörös izmok elernyednek, a méhszáj tágul a kontrakciók során és a baba könnyebben tud előrejutni. Feszültség esetén épp az ellenkezője történik – a méh felső izmai elernyednek, csökken az összehúzódások ereje, az alsó izmok pedig megfeszülnek, hogy bent tartsák a babát. Ez az evolúciós örökség segíti, hogy veszélyt érzékelve a vajúdás leállásával új, biztonságos helyet keresve folytathassuk a szülést. A szülőszobán nem sok lehetőség adódik a helyszín elhagyására, külső körülmények megváltoztatására. Sokat tehetünk ugyanakkor azért, hogy a várandósság alatt elsajátított relaxációs módszerünkkel aktiváljuk a vegetatív idegrendszer paraszimpatikus ágát, elősegítve a nyugalmi állapot helyreállítását.

A szüléskor termelődő anyai hormonok segítenek abban, hogy a testi folyamatok előrehaladjanak, beinduljon és végbemenjen a szülés és a szoptatás. Ugyanakkor ezen túl ezek az anyagok neurotranszmitterként gondoskodnak arról, hogy az anya és a baba érzelmei és tudatállapota úgy módosuljanak, hogy a fájdalmak csökkentésén túl a szülésélmény extatikussá válhasson. Az ekkor kialakult hormonkoktél megfelelő motivációs-érzelmi-tudatállapotot hoz létre mind az anyában, mind a babában. A folyamatot kísérő erőteljes testérzetek nem járnak szenvedéssel. Hogyan valósul ez meg?

Oxicotin: csökkenti a félelmet, gátolja az „üss vagy fuss” stresszválaszt, nyugalmat ad. Csökkenti az agressziót, elősegíti a társas támasz nyújtását, elfogadását. Segíti az altruizmust és „szeretethormonként” támogatja a kötődést.

Béta-endorfin: fájdalomcsillapító hatása mellett a gyönyör, eufória, transzcendencia élményét nyújtja.

Prolaktin: az alárendelődést és a másik igényeinek előtérbe helyezését serkenti.

Katecholaminok: stresszhelyzetben, félelem vagy hideg esetén energetizálnak. A vajúdást lassíthatják, mivel gátolják az oxicotin termelődését, de a kitolásnál erőt adnak és növelik a baba és az anya éberségét a találkozásnál, hozzájárulnak az anyai ösztönök beindulásához.

A természet gondoskodik erről, de akkor működik jól, ha a szülés háborítatlan marad, a maga ritmusában és módján haladhat.

A szüléstől való félelem

A szülés kapcsán sok olyan félelem fogalmazódik meg, ami nem a jelen realitásából származik. Egyrészt eredhet a múltbeli negatív tapasztalatainkból, élményeinkből és traumáinkból pl. saját születésünk, kórházi élményeink, előző szülésünk és helyzetek, ahol kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, félelmet és fájdalmat éltünk meg.

Másrészt félhetünk a jövőtől, az előre vetített nehézségektől, az ismeretlen helyzetből fakadó bizonytalanságtól, mások története kapcsán kialakított elképzeléseink miatt.

A félelem, a szorongás és a stressz hasonló testi tünetekkel jár és a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának az aktivitása, a stresszhormonok jelenléte negatívan befolyásolja a vajúdás folyamatát. Ezért mind a vajúdás támogatása, mind a pozitív szülés- és születésélmény érdekében fontos dolgoznunk a szorongásainkkal, félelmeinkkel. A rendszeresen végzett feszültségoldó technikák révén tudjuk oldani a stresszt, a feszültséget és alacsonyabb szintre beállítani a szorongásszintünket.

A múltbeli élményeink esetleg traumáink feldolgozása jó esetben a várandósságot megelőzően megtörténik. Ehhez szükségünk lehet megfelelően képzett szakember segítségére. Sok esetben épp a várandósság időszaka az, amikor a lelki áttetszőség miatt jobban előtérbe kerülhetnek, felszínre bukkanhatnak rég elfeledettnek hitt feldolgozásra váró élmények. Testi tünetek, panaszok, nehéz álmok, beúszó emlékképek, ok nélküli irreálisan nagyra nőtt félelmek, felerősödött szorongás, megszaporodó külső és belső konfliktusok jelezhetik a segítségkérés szükségességét a kismamáknak.

A jövőre vonatkozó félelmeink kapcsolódhatnak:

– a párkapcsolatunk megváltozásához (kettőből három)

– a saját szülőségünkhöz (elég jó leszek e)

– másokkal való kapcsolataink változásához (szüleink, barátok, munkahely)

– mindennapjaink átalakulásához (addigi rendszer, szokások elvesztése)

– testi változásokhoz

– kórházi helyzet miatti félelmekhez (szaksegítséggel való kapcsolat, beavatkozások, lehetőségek, információ hiány)

– fájdalomhoz

– kontrollvesztéshez, kiszolgáltatottsághoz

– a baba egészsége, jóllétéhez

– saját magunk egészségéhez, jóllétéhez

– egyedülléthez (szeparációs szorongás, társas támasz hiánya)

– halál lehetőségéhez (halálfélelem)

A szülés kapcsán megélt félelmek szorongássá nőhetnek, hiszen egyfajta megközelítésben a szorongás az nem más, mint a félelem megszorozva a fantáziával. Amikor valami ismeretlen felé indulunk, akkor a fantáziánk elkezdi kitöltögetni azokat az információs réseket, amelyekre nincs rálátásunk. Ha az érzéseink egy jövőben játszódó szituációra irányulnak, akkor azokban nagy szerepe lehet a fantázia elemeknek és így irreálisan naggyá nőhetnek.

A félelmeink csökkentése a velük való szembenézés által lehetséges. A félelemre, aggodalomra adott helyes válasz nem a félelem tagadása, elfojtása, egyfajta "hurrá-optimizmussal" önmagunk ámítása, hanem a félelmekkel való szembenézés. A félelmek és szorongások oldása mellett a félelmek ellenére felvállalt tudatos döntés és cselekvés kulcsfontosságú.

Félelem űző gyakorlatok


Kérdések önmagunkhoz:

– Mitől félek valójában?

– Mennyi teret engedek a saját és a mások félelmeinek?

– Át tudom e formálni a félelmeimet úgy, hogy megtaláljam azt a belső biztonságérzetet, ami segít a nehéz helyzetekben?

– Milyen segítséget fogadok és várok el ehhez és kitől?

– Melyik a számomra leghatékonyabb mód, amivel a félelmeimet kezelni tudom? Milyen eddigi tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban?

I. SZEMBENÉZÉS A FÉLELMEINKKEL

1. lépés

Gondold végig mi lenne számodra egy szülésnél a legrosszabb forgatókönyv! Ez tulajdonképpen a félelmeid sorba vétele. Írj le mindent, amiről azt reméled, hogy nem történik meg.

Most egy rövid időre engedd meg magadnak, hogy félj! A félelmek vonatkozhatnak a történésekre, kapcsolódhatnak hozzád, a babához, a párodhoz, a szaksegítséghez, a kórházhoz, a vajúdás alatt átéltekhez, a szülés utáni időszakhoz…

Tedd fel magadnak a kérdést: „Mi a legrosszabb dolog, ami történhet?”

2. lépés

Tárgyilagosan gyűjts össze minden tényt! Írj egy félelem-listát!

3. lépés

Keress lehetséges megoldásokat a problémára! Mit tehetsz, hogy elkerüld ezeket a helyzeteket? Írd le ezeket!

4. lépés

Emlékezz az átlagok törvényére! Vedd sorra, hogy mekkora a félelmeid bekövetkeztének valószínűsége?

5. lépés

Állíts fel kármentő megoldásokat az aggodalmaiddal kapcsolatban! Hogyan lehet minimalizálni az ártalmakat, ha mégis bekövetkeznek?


II. FÉLELEM A KONTROLLVESZTÉSTŐL

1. Mit jelent számodra a kontroll vesztés? Milyen kapcsolatban van az elengedéssel?

2. Tartasz e az elengedéstől, s ha igen miért? Miből eredhet ez a félelemed? Múltbeli tapasztalat?

3. Mennyire aggaszt, hogy mások mit gondolnak rólad?

4. Ha a vajúdás, szülés közben teljesen elengednéd magad mi történne, milyen lenne?

5. Hogyan lehet segítségedre az elengedés a vajúdás közben?

A legtöbben félünk feladni a magunkról alkotott képet, illetve egy idealizált elképzelést arról, hogy milyennek kellene lennünk. Félünk a megszégyenüléstől, a vágyaink nem teljesülése miatti csalódástól, a kudarc élményétől. Az idealizált képbe és az elvárásokba kapaszkodás fokozhatja a kontroll elvesztésének félelmét. Az ellenállás, a küzdelem a pillanattal szemben táplálja és elnyújtja a kétségbeesés érzését.

III. VÁGYAK/ELVÁRÁSOK

1. lépés

Gondold végig milyen számodra az ideális szülés! Attól lesz ideális, hogy ez számodra a lehető legjobb változat. Elképzelheted saját szülésként, vagy gondolhatsz általában a szülésre. Térj ki minél több részletre, amit fontosnak érzel, engedd meg magadnak a teljes szabadságot! Most nem kötnek meg a lehetőségek, bármire van lehetőséged ebben a gyakorlatban...

Elképzelheted magad ebben a szituációban pl:

– hol vagy,

– kik vannak Veled,

– a körülötted lévők mit csinálnak, hogyan kommunikáltok

– milyen érzéseid vannak velük kapcsolatban,

– hogy érzed magad,

– milyen a környezet, ami körülvesz

– milyen testhelyzetben vagy

– milyen öltözetben

– milyen napszak van…

2. lépés

Írj egy listát a vágyaidból! Rendelj 1-10-ig egy pontszámot mindegyikhez, attól függően mennyire fontosak számodra (1 legkevésbé, 10 legfontosabb). Mik a legfontosabbak a számodra, miért?

3. lépés

Gondold át, mennyire megvalósíthatóak a vágyaid! Hogyan tudod biztosítani, hogy ezekből minél több megvalósuljon? Keresd meg a realitásba mit hogyan menthetsz át pl. tengerben szülés – beülni egy kád vízbe, tengermorajlást hallgatni felvételről.

4. lépés

Fogadd el, hogy lesz, amit fel kell adnod, vagy el kell engedned a vágyottból, vagy az ideálisból.

„Ess el hétszer, kelj fel nyolcszor!” mondja egy zen mondás...

IV. SZÜLŐ - HARCOS

Ha még mindig maradt félelmed a szüléstől..

Képzeld el magad egy olyan harcosként, aki képes megvédelmezni a saját szülését!

1. Hogy nézel ki?

2. Milyen hangokat adsz ki?

3. Mi a harci indulód?

4. Hogyan mutatod meg a félelmet legyőző természetedet?

5. Hol van a testedben az a hely, ahol a bátorság lakik? Keresd meg és a figyelmed segítségével erősítsd meg!

6. Rajzold le ezt a belső képet a benne élő harcos természetedről!

V. ÚTRAVALÓ A SZÜLÉSHEZ – SZÜLÉSI BATYU KÉSZÍTÉSE


Hitünk önmagunkban, a női erőnkben és kitartásunkban, valamint annak érzése és átélése, hogy több millió szülő nő energiája van jelen a szülésünknél átsegít a legnehezebb időszakokon és a válságokon. Több szinten is megélhetjük és megtapasztalhatjuk a bizalmat a szülés során.

Bízhatunk testünk bölcsességében és erejében, hiszen a női test tudja a dolgát és hormonjaink a legtökéletesebb segítőink, mind a tágulás, mind a fájdalom csillapítás, mind a kötődés és szoptatás szempontjából.

A szülésnél sokan megéljük azt, hogy bár aprók vagyunk a világmindenségben, mégis van valamilyen felsőbb erő, (kinek- kinek hite szerint lehet a Gondviselés, az Isten, az Anyatermészet...stb.) ami velünk van, segíti és védi szülésünket.

A szülési batyu készítése során három olyan tárgyakat választunk ki, amelyek a szülőszobán jelképezhetik számunkra azokat akik, vagy amik a segítőink lehetnek, amikre szükségünk lehet. A tárgyak kiválasztása során az anyák nem csak a tárgyakat gyűjtik össze, hanem a gondolataikat is, az emlékeiket átfésülik, a hiedelmeiket átrendezik, bizalmukat, hitüket erősítik.

1. Néhány hét alatt – türelmesen, időt szánva rá, hallgatva a megérzéseidre - keress három tárgyat, amelyek jól szimbolizálják számodra:

· Az anyaságot, az anyai energiákat vagy önmagadat, mint anyát. Legyen ez olyan, mi emlékeztet saját spiritualitásodra, vagy a benned lakozó összes erős női családtagodra, vagy mindazokra az asszonyokra, akik gyermeket szültek már.

· A második jelképezze az apaságot, az apa energiáit, vagy a párodat, mint apát. Legyen olyan ez a tárgy, ami az ő jelenlétét erősíti benned, és jelképezi számodra a kettőtök közötti eddigi, szülőszobai és a későbbi szeretetet. Ez a kettőtök közötti teremtő erő szimbóluma is, amelynek gyümölcse a gyermeketek.

· A harmadik a babádat, a vele való kapcsolatot jelképezi és emlékeztet majd egyrészt a kettőtök közötti együttműködésre, arra, hogy együtt dolgoztok azon, hogy mindketten megszülethessetek ő testileg, te lelkileg. Másrészt arra, hogy a fájdalom, amit a vajúdás és szülés során átélsz nem cél és értelem nélküli, hanem arra szolgál, hogy a babád megszülethessen.

2. Keress egy szép kendőt, egy darab textilt, bármilyen neked tetsző anyagot, amibe ezt a három tárgyat, mint egy batyuba belecsomagolhatod. Lehet, hogy ez a textildarab egy régi ruha darabja, a férjed zsebkendője, vagy a családi örökség egy darabja…

3. Helyezd el a tárgyaidat a kendőben. Figyelj arra, hogy amikor bekötöd a batyud a megkötés legyen stabil és biztosan tartó, de könnyen kioldható, amikor annak jön el az ideje.

4. A szülés előtti időszakban vedd elő és bontsd ki ezt a batyut egy barátnőd, a párod, vagy számodra fontos Másik jelenlétében és beszélj a tárgyaidról, az érzéseidről, gondolataidról. Nagyon jó, ha ez a szülésre készülődő más anyák körében közösen történik.

5. Vidd magaddal a szülőszobára a batyudat és kibontva tedd magad mellé, számodra jól látható helyre és vele együtt vidd el és engedd megjelenni az erőforrásaidat, amelyek segítik és védik a szülésedet.

Nemcsak rajtunk múlik a szülésünk milyensége. A biztonságot adó környezet, a szülésnél jelen lévő, nyugalmat, szeretetet és védettséget sugárzó személyek, a környezeti feltételek (meleg legyen, adjon lehetőséget az intimitásra, testhelyzet változtatásra, meleg víz, egyéb kényelmi intézkedések használatára), a szaksegítséget nyújtók szemlélete, embersége, jelenléte, gyakorlottsága segítheti a szülésélményünk pozitívvá válását. Ezek hiánya, rosszul működése nehezíti a szülés háborítatlanságának biztosítását, és a komplikációk felmerülése is felülírja minden korábbi tervünket, elképzelésünket. A szülés sűrítetten adja a szülő nő, de a partnere számára is a fejlődés és kibontakozás lehetőségét, pontosan azt a kihívást és feladatot állítva eléjük, aminek a megoldására szükségük van. Épp ezért nincs két egyforma szülés és ugyanazon nő szülésélményei is különbözőek. Mindezek miatt is fontos a szülés lehető legteljesebb háborítatlanságának biztosítása. Ez olyan élménytöbblethez juttatja a résztvevőket (az orvost, szülésznőt is), amely erőforrásként szolgál a hétköznapokban, segít a nehéz helyzetek elviselésében, a megoldások megtalálásában.

Irodalom:

Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok, Sanoma, Budapest

Dull Andera Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek,Jaffa kiadó, 2010.

Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? Kulcslyuk Kiadó, 2010.

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna: Érzelmi regulációs változások krízisben és traumában – a helyreállítást segítő, pszichológiai tanácsadás során alkalmazható módszerek és gyakorlatok in: Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 20 (2019) 3 267-298.

Al Ghaoui Hesna,: Félj bátran! Bookline Könyvek, 2019.

Pam England – Rob Horowitz: Birthing From Within, Partera Press Albuquerque, New Mexico


2 views