Search
  • Ferenczi Beáta

KONFERENCIÁN JÁRTUNK: A Magyar Transzperszonális Egyesület Konferenciája 2019. november

Ismeretlen ismerősök – konferencia program

A konferencia 4 blokkjának szerkezeti összefoglalása, áttekintés az elhangzott előadásokból és a közösen átgondolt kérdésekről.

A konferencia bevezetése

Konferenciánk fő témája a trauma eredetű disszociáció differenciált megközelítése több nézőpontból. Aki önismereti folyamatában ilyen problémával néz szembe, az tehetetlennek, betegnek érezheti magát, nem tud jól beilleszkedni emberi kapcsolataiba. Az út, amelyen kiegyensúlyozottságot és békét keresve halad, nehéz és nem nélkülözi a veszélyeket sem. Kísérőjétől a leghatékonyabb segítség az, ha támogatja őt az önbizalom és a reménység fenntartásában. Tapasztalatunk szerint a tünetek palettája gazdag, a disszociációnak akár személyiségzavar is lehet a következménye. Az általunk felállított értelmezési keretben a lélek szakad szét azért, hogy a további fejlődés érdekében az egyén fenn tudja tartani a mindennapi viselkedést. A traumatizált részt vagy részeket a személy mintegy önálló, lehasadt valóságban tartalmazza, elhordozhatóvá téve az elmondhatatlan feszültséget, fájdalmat vagy dühöt. Így az egészségesnek tűnő rész - bár keveset bír el a feszültségekből, nehézségekből -, képes kitartani addig, amíg a személy eljut egy jobb érzelmi és viselkedéses lehetőséghez. A disszociációban a fő problémát az jelenti, hogy ezek a személyiségrészek nem tudnak egymásról. A konferencián szakértőink a disszociáció keletkezésének lehetséges okairól és következményiről tartanak előadásokat. Bemutatják azokat a módszereket is, melyekkel segíthetünk a gyógyulásban, a változásban. A konferencián szeretnénk teret adni annak a meglátásunknak is, hogy ez a személyes, intrapszichés probléma napjainkban kivetülni látszik: olyan, mintha a teljes társadalmunk is a felejtés áldozata lenne, nem véve tudomást arról, hogy a ma fejlődésnek tekintett események egy része milyen pusztító hatással van a társadalom etikájára és környezetünk élőhelyeire. Mintha a belső hasítás folytatódna a társadalmi folyamatokban és környezetünkben is.

A konferencia szerkezete megtöri a szokásos szituációt: egy blokkon belül két elhangzott előadás után kiscsoportokban zajló beszélgetés következik. Ez a munkamód teret ad a résztvevőknek arra, hogy személyes tapasztalataikat is megoszthassák és egy kibontakozó párbeszédben jobban megértsék a témát. Így a tudás is elmélyül, az aktív bekapcsolódás pedig jótékony hatást gyakorol a személyes kollegiális kapcsolatok alakulására is. Az MTE elmúlt 25 éve sok munkával és sok örömteli eseménnyel telt. Rendezvényeinken több ezer laikus és segítő szakember találkozott a világ felfogásának új útjával, a transzperszonális szemlélettel. Ennek része a transzperszonális pszichológia irányzata is. Örömmel ünnepelünk együtt régi társainkkal, barátainkkal és új érdeklődőkkel.

1. BLOKK

A túlélés érdekében jön létre a disszociáció, melynek gyógyítása megtörténhet közvetlenül az eseményt követően is. De sokkal gyakoribb az, hogy évekkel, évtizedekkel később tünetek formájában üzen a disszociált rész, és csak ennek hatására tud megindulni a gyógyulás, vagy gyógyítás. A tünetek megjelenése mellett a személynek nő a feszültsége, fogy az ereje és változik a kapcsolódása másokhoz. Minél korábbi a trauma, annál jelentősebb hatása lesz a személyiség strukturális fejlődésére is. Ezért válik nagy jelentőségűvé a perinatális traumatizáció elismerése.

A transzperszonális pszichológia szemléletében használjuk a disszociáció fogalmát az élő rendszerek több szintjén is: személyes, család, társdalom és világ szinten is.

Kérdések:

Amit jelenleg megélünk egyéni, családi, társadalmi szinten. vajon, tényleg a disszociáció tünete-e?

Miért fontosak a legkorábbi élmények, az első 1000 nap, a fogantatástól számítva a kort. A perinatális élmények is okozhatnak-e disszociációt?

Trauma és disszociáció transzperszonális szemmel

dr. S. Nagy Zita neuropszichológus, egyetemi adjunktus

Számtalan példa utal arra, hogy mai modern életünket áthatja a disszociáció jelensége mind társadalmi, mind egyéni szinten. Egyszemélyes csoportokban élünk, elidegenedve egymástól, a természettől, sőt sokszor önmagunktól. Emögött az elidegenedés mögött ott állnak a disszociatív folyamatok, de ezeknek csak a tüneteit látjuk. Az előadás célja, hogy a felszínen jól látható disszociatív tüneteket összekapcsolja a mélyben zajló pszichológiai folyamatokkal, melyeket összefoglalóan nevezhetünk disszociációnak.

A disszociáció alapvető eszköze pszichénknek, amely minden ember eszköztárában megtalálható. Azonban fontos tudni, hogy ez az eszköz csak akkor kerül elő, ha nagyon nagy a baj. Ha valakit trauma ér, az egyik lehetséges út a trauma érzelmi következményeivel való megküzdésre, ha az átélt élményt leválasztjuk a tudatunkról. Ez a disszociáció jelensége, amely összetett pszichés folyamat és erősen befolyásolja nem csak aktuális viselkedésünket, de a további személyiségfejlődésünket is. Így minél korábbi a trauma és az ahhoz kapcsolódó disszociáció, annál meghatározóbb hatással van életünkre.

Az előadásban megnézzük, hogy a disszociáció jelenségéről mit tudunk, és mit gondolunk biológiai, kognitív pszichológiai és transzperszonális pszichológiai szemszögből. Valamint felvetjük azt is, hogy e nézőpontokból mit mondhatunk a disszociatív tünetek megváltoztatásának lehetőségéről.

Kimondhatóvá válik a kimondhatatlan... - a perinatális élmények és feldolgozásuk lehetősége a gyerekekkel és a szüleikkel folytatott munkában

Ferenczi Beáta pszichológus, családterapeuta

A perinatális időszakban anya és gyermeke egységben él. Mindannyian hordozzuk magunkban a fogantatásunknak, az intrauterin élet történéseinek, a születés során átélteknek, illetve az aranyóráknak, a korai és a késői gyermekágy történéseinek az emlékét. Ezek az emlékek az implicit memóriában raktározódnak. Életünk során önkéntelenül hívódnak elő vegetatív mintázatok, élménymaradványok, automatizmusok formájában. Hatással vannak a kapcsolatteremtő képességünkre, a változáshoz való alkalmazkodásunkra, kihívásokhoz való viszonyulásunkra, testi egészségünkre és pszichés, mentális fejlődésünkre. Meghatározzák az élethez és a világhoz való viszonyulásunkat.

Az előadásban bemutatásra kerülnek azok a legfontosabb elméleti és gyakorlati ismeretek, melyek keretét adhatják a preverbális élményekkel végzett pszichológiai munkának és az, hogy hogyan segíti a szakember transzperszonális szemlélete az anyákat, szülőket abban, hogy támogassák a babájukat, gyermeküket korai élményeik feldolgozásában. A résztvevők képet kaphatnak arról, hogy hogyan érinthetjük meg a fent említett témákat a közös munka során. A segítő folyamatban az anyai gyógyító erőre támaszkodunk, így az egységben elszenvedett sérülések a közös térben gyógyulnak. Az előadásban konkrét esetrészletek által tapasztalhatják meg a résztvevők, hogy hogyan dolgozhatunk a korai élményekkel, illetve hogyan támogathatjuk a feldolgozás folyamatát, az integrációt.

2. BLOKK

A trauma eredetű disszociáció megértése kulcskérdése a gyógyításnak. Egy jó térkép segít a gyógyítónak a tisztánlátásban, és az edukálásban. Az elméleti keret lehetővé teszi személynek, hogy a problémáját megértse, támogatja az útkeresésben és kapaszkodókat ad az érzelmi eligazodáshoz.

Az átélt élmény megosztása segít az önkifejezésben és az érzelmek tudatosításában. Ezáltal tudja a személy felvenni a kapcsolatot a disszociált személyiség résszel, a kapcsolat felvételéhez nem elegendő a megértés. Ez az integráció első lépése.

Kérdések:

Hogyan jelenik meg a disszociált rész a személy számára?

Mit érezhet a disszociált rész?

Trauma-eredetű disszociáció

dr. Kuritárné Szabó Ildikó pszichológus, egyetemi docens

Az előadás a Van der Hart és munkatársai által képviselt strukturális disszociáció modell legfontosabb megállapításait ismerteti. Eszerint a disszociáció a trauma-spektrum zavarok közös és specifikus pszichobiológiai mechanizmusa, mely traumatikus élmények következtében jön létre, és integratív deficitként (nem elhárításként) értelmezett. A személyiség traumatikus élményekre adott válaszként kialakuló megosztottsága komplexitását tekintve dimenzionális természetű, melyben egy vagy több a hétköznapi élet viteléért felelős Látszólag normális személyiségrész, és egy vagy több a traumához fixált Érzelmi személyiségrész vesz részt. Komplex szerveződés (disszociatív identitászavar, DDOS) esetén intenzív belső dinamika és a személy valamint a környezet számára nehezen értelmezhető, diszkontinuus reakciómód jellemző. A disszociatív tünetek a személyiség megosztottságból származnak, melyeket pozitív és negatív, valamint pszichoform vagy szomatoform jelenségekként osztályozhatjuk.

A strukturális disszociáció modell számos, a disszociációval kapcsolatos egyéb nézőpontot felülvizsgál. Olyan koherens elméleti keretet biztosít a klinikus számára, amely vezérfonalat nyújt minden trauma-spektrum zavar (akut stressz zavar, PTSD, komplex PTSD, disszociatív és trauma-eredetű konverziós zavarok) felismerésében és kezelésében.

A disszociáció élménye – Világok szakadása

Karádi Júlia pszichológus, integratív babaterapeuta

Az előadásban a disszociációt - mint korunk egyéni és társadalmi szinten egyaránt égető problémáját - a belső élmény, az átélő oldaláról közelítjük meg, és járjuk körül. A lélek világát hűen és kortalanul kifejező irodalmi és képzőművészeti alkotások segítségével keresünk választ olyan kérdésekre, mint: Milyen a disszociáció élménye? Hogyan ismerjük fel? Miért olyan nehéz észrevenni? Mi áll a tünetek hátterében? Merre van a kiút az egyéni és kollektív válságból? Mi a pszichoterápia szerepe és felelőssége?

3. BLOKK

Az archaikus, a természet közelében élő népek kapcsolati rendszere és Én-élménye másként jelenik meg az ősi közösségekben és a személy belső világában, mint a modern, elidegenedett társadalomban. A sámán gyógyítás modellje inspirációt adhat a terapeuta számára új pszichoterápiás eszközök / módszerek kidolgozásához.

A korai kapcsolatokban lehasított Én-részek túlságosan nagy árat követelnek a túlélés érdekében, ami megnehezíti a régi típusú közösségek létrejöttét: kialakul az egyszemélyes csoport és a túl szűk komfortzóna. Társadalmi szintű problémává vált az elidegenedettség, a deperszonalizáció és a szorongás. Nagy szükség van arra, hogy a közösségekről alkotott modellünket újra gondoljuk.

Kérdések:

Mi hozható át más kultúrák gyógyító eszközeiből a pszichoterápiába?

Mi jellemzi az archaikus közösségek működését, miért probléma a mai ember számára ilyen közösséget létrehozni?

„Minden láng csak részekben lobban…” - pszichotikus utazások sámánmotívumokkal

dr. Rácz Zsuzsanna pszichiáter, pszichoterapeuta

Pszichotikus betegeim pszichoterápiájában pályám kezdetén az ösztönösség vezetett. Tapasztalataim – párhuzamosan zajló elméleti és gyakorlati tanulmányaimmal – nagyobb tudatossághoz, hatékonyabb, ismételhető módszertanhoz segítettek. Transzperszonális képzésem, meditációs utam, a sámángyógyítás modellje és a trauma elméletek e folyamat legfontosabb állomásai. Előadásomban esetek bemutatásával mesélek megéléseimről, tapasztalataimról – a pszichózisról.

A sámánizmus helye a transzperszonális pszichológiában

dr. Dániel Éva orvos, pszichológus

A sámán természetes gyógyításának a megértése lehetőséget nyújt a mai individualista ember létélményének korrekciójára. De mit kezdene a sámán a mai elidegenedett társadalmunk megszaporodott testi és lelki betegségeivel, ahol megszakadt az egység a természettel?

Az archaikus társadalmakban a fájdalmat is a természet részének tekintették, ami által a változások létre tudnak jönni. A sámán hite szerint a betegség a belső egyensúly megbomlásának következménye és egy olyan tisztító folyamat, amely megszabadít az élethez való téves hozzáállásunktól. Az archaikus felfogás szerint a betegség a fokozott lelki érzékenység kialakulásának a kezdete, amely által az emberi létezés magasabb, de rejtett lehetőségei nyílhatnak meg. Ebből kiindulva a betegség fogalma más értelmezést nyert, mint a mai orvostudományban és pszichológiában használt kóros állapotok leírása. Mai nézőpontból nézve a betegség rombolja és veszélyezteti az életet, míg a sámán saját betegségét felhívásként élte meg, hogy jelenlegi életét átalakítsa, hogy egy magasabb tudatosság fényében teljesebb életet élhessen. Ezért a szenvedést értelmesnek látta.

A sámánizmus szerint a belső egyensúly felbomlásának a gyökerei nem az anyagi világban vannak, hanem a szellemi világban. Ezért a gyógymódot is ott lehet megtalálni, viszont erre csak azok az emberek képesek, akik át tudnak oda járni.

4. BLOKK

A legkorábbi, perinatális traumatizáció gyakran elemi szinten hoz létre disszociációt: a test-lelki fájdalmak, nehézségek miatt a személy a természeti oldalát áldozza be: nem bízik testének működésében, félreérti testének jelzéseit. A külső természettel való kapcsolata meggyengül, sivárrá válik. Az eredmény a természet megsebesítése (ökológiai pusztulás) és saját testünk megbetegedése. Az ördögi körben tovább pusztul a lelki egészség is.

A transzperszonális csoportdinamika aktív folyamata (edukáció, gyakorlás) az egymás iránti együttérzés tudatosításán alapszik. Ez teszi lehetővé, hogy a disszociált énrész felé gyógyító attitűd alakuljon ki, ami lehetővé teszi a kapcsolódást. A perinatális traumatizáció sokkal nagyobb jelentőségű, számú, mint minden más. Ennek a tünete a világ pusztulása. Ahelyett, hogy perinatális gyászmunkát végeznénk

A közösségek alakítását egyre többféle módszertannal támogatják az iskolákban, a sportban vagy a civil szerveződésekben. Ez a társadalom regenerációjának fontos jele és eszköze.

Kérdések:

Hogyan gyógyít a közösség?

A disszociációt gyógyítja-e a kapcsolódás és az integráció? Van-e más útja a gyógyításnak?

Megszabadulni az ökoszorongástól - a közösségek újrafelfedezése

dr. Takács-Sánta András humánökológus, egyetemi docens

Az ökológiai válság, azon belül is különösen az éghajlatváltozás és a fajok tömeges kihalása joggal tölt el bennünket szorongással: mindannyian okai vagyunk ezeknek a problémáknak, mindannyiunkat érintenek, ráadásul ez az a két környezeti gond, amelyek ellen eddig nem sokat tudtunk tenni, mindkettő egyre csak mélyül. Nagyon nehéz problémaközpontú megküzdési stratégiákat találnunk az ökológiai válság, és főként e két kulcseleme kapcsán, mégis meg kell próbálnunk. Egy ígéretes lehetőség az, amikor túllépünk az egyéni cselekvési alternatívákon, és helyben, társainkkal összefogva igyekszünk új intézményeket létrehozni, amelyek építőkockái lehetnek egy majdani ökologikus társadalmi-gazdasági berendezkedésnek. Másként szólva: a közösségek újrafelfedezése lehet az egyik fő kiút az ökológiai válságból, ráadásképpen pedig gyógyírt jelenthet jó néhány további egyéni és társadalmi problémára is, amelyek szintúgy (részben) a társadalom atomizáltságából fakadnak.

Gyógyító közösségek – a közösség gyógyító ereje a létélmény korrekciójában

Fabulya Edit mentálhigiénés szakember, szociológus

A régmúlt idők közösségei felbomlottak, itt vagyunk perszonális korunk egyszemélyessé váló csoportjainak individualista széttöredezettségében, egónkba zárva. A kapcsolódás legtöbbször nem csak egymással nehézkes, hanem önmagunkkal és a környezetünkkel is az – ennek tüneteit belső és külső világunkban egyaránt tapasztaljuk. Individualizációnkért nagy árat fizettünk, elidegenedettségünkben elveszítettük a létezés örömét, élményét, folytonosságát.

Kapcsolódásunkban ugyanakkor erő rejlik, de az Elbától keletre különösen érzékenyek vagyunk az egyén és a közösség egyensúlyának kérdésére. Hogyan bonthatjuk le elidegenedettségünk falait, hogyan válhatunk képessé a kapcsolódásra úgy, hogy közben ne érezzük veszélyben identitásunkat? Hogyan segíthetnek ezek a kapcsolódásaink abban, hogy hozzáférjünk a létezés folytonosságához?

Léteznek-e olyan gyógyító erővel bíró közösségek, melyek aktívan hozzájárulnak az egyéni kiteljesedéshez és ez egyúttal a közösséget magát is gazdagítja? Hogyan járulhat hozzá egy közösség létélményünk felfedezéséhez, egész-ségünk megéléséhez? Mi köze lehet ehhez a transzperszonális pszichológiának és csoportdinamikának?

Közös magányunk egy személytelen világban - és ami ezután lehet

Orosz Katalin klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta

Általánossá vált az a szülészeti gyakorlat, mely perinatális traumatizációhoz vezet az intrapszichés folyamatokban. Ennek késői következményeként pedig nehezített a kapcsolódás egymáshoz még a legszűkebb családi viszonyokban is. A közösségek működése rongálódik, párhuzamosan környezetünk élővilágának pusztulásával. Az összefüggés a személyesen átélt feldolgozatlan korai traumatikus események és a társadalom hangulati és etikai állapota között egyre szembetűnőbb.

A transzperszonális pszichoterápia egy alternatív csoportdinamika kidolgozásával a személyes készségek új együttesét segít kialakítani: a létezés élményének elismerése, az egymás iránti együttérzés átélése alapjául szolgál a személy számára saját belső terének tudatos megmunkálásához. Ahelyett, hogy jónak és rossznak tekintjük az élő egész széthasított részeit, a „van”, a tudomásul vétel segíti a fejlődést. Az érzelmi folyamatok felismerése a terápiában központi helyet foglal el, a jelenből a múltba vezető gyógyító utat is kijelölve. A trauma eredetű disszociáció a szétszakadt, egymásról nem tudó Énrészek egymáshoz való fokozatos kapcsolódásán keresztül gyógyul ebben a folyamatban. A kötődési mintázatok pozitív irányba való átalakulása pedig segít kialakítani a közösségekben elkötelezetten fejlődő és tevékenykedő életvitelt. Szükségünk van új belső értékekre és a fejlődést szolgáló módszerekre ahhoz, hogy környezetünket is rehabilitáljuk.


25 views