Search
  • Ferenczi Beáta

Mosolygó Tamás: Küzdősportok és harcművészetek az agresszió megközelítésében

(Szerző: Mosolygó Tamás klinikai szakpszichológus, 2. danos karatéka, 19 éve karatézik)

A problémás magatartású, agresszív gyerekekkel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés, hogy a küzdősport és a harcművészeti edzésekre való beiratkozás vajon használ, vagy inkább ront-e a helyzetükön. A szülők és a pedagógusok számos forrásból, egymásnak ellentmondó információkat hallanak, és ezért bizonytalanok a döntést illetően. Az agresszív gyerekek nehezen illeszkednek be kortárs közösségükbe (legyen az óvodai, vagy iskolai), a szabályokat nem hajlandóak követni, és gyakran keverednek konfliktusba, melyek verekedésig is fajulhatnak. A szülő joggal teheti fel a kérdést, hogy egy ilyen fiatalnak hasznos-e, ha olyan mozgásformát választ, ami megköveteli a másik gyerek megütését vagy megrúgását. Vagy éppen ez lesz az a közeg, ahol agresszióját és feszültségét levezetheti? A kérdés összetett, de néhány érdekes kutatási eredmény talán segíthet a döntést illetően.

A kutatások ismertetése előtt az alapfogalmakat érdemes tisztázni. Az agressziónak számos megfogalmazása ismert, de a legismertebb talán Ranschburg Jenő (1998) definíciója: agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy – nyílt vagy szimbolikus formában – valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon. A kutatási eredmények szempontjából érdemes még különválasztani a küzdősport és a harci művészetek fogalmát. Küzdősportnak, küzdőjátéknak nevezünk minden olyan antagonisztikus játékot, ahol az ellenfelek puszta kézzel vagy valamilyen eszközzel, felszereléssel közvetlen vagy közvetett kontaktusban egymással érintkezve test-test elleni küzdelemben az adott szabályok szerint a győzelem elérése érdekében viaskodnak (MORVAY-SEY, 2008). Harcművészetnek az egyén számára kialakított pusztakezes vagy hideg fegyveres küzdelmi módszereket nevezzük, ahol a fizikális elsajátítás folyamatába vannak beépítve a szellem és lélek fejlesztésére szolgáló gyakorlatok, melyek az önismereten keresztül vezetnek el a személy külső és belső harmóniájának megteremtésére és fejlesztésére (PAVLICSEK, 2011). Az ismertetett megfogalmazások arra utalnak, hogy a tradicionális gyökerekkel rendelkező harci művészetekben a küzdősportokhoz képest nagyobb szerepe van az érzelmi egyensúlynak, az önfegyelemnek és önuralomnak, életfilozófiai és etikai kérdéseknek, a szertartásos és rituális elemeknek, a meditációs komponenseknek, valamint a testi-lelki egyensúly elérésének.

Binder 1999-es kutatásában fordított kapcsolatot talált a harcművészet gyakorlásával eltöltött idő és a szorongás, agresszió, rosszindulat, és a neuroticismus (mentális rendellenesség) között. Pozitív összefüggést tapasztalt a harcművészetbeli gyakorlati jártasság és az önbizalom, függetlenség, magabiztosság, illetve az önérzet között. Fontos felfedezése volt, hogy a harci művészetek gyakorlása csökkenti a konfliktuskeresést, a dühös és haragos magatartást, illetve a gyengeség és sebezhetőség érzetét, viszont elősegíti a nyugodt és szívélyes karakter kialakulását, növeli az önbizalmat és az önuralmat.

Swiercz (2004) szerint a harcművészetek gyakorlásával javul az önbizalom, amellyel az egyén tisztábban láthat át, és helyesebben értékelhet ki nehéz, illetve veszélyes helyzeteket. Madden (1995) arra hívta fel a figyelmet, hogy a harcművészetet tanuló hallgatók magasabb értékeket mutattak az önuralom terén és jobb pontszámokat értek el a gyengeséget és sebezhetőséget illetően.

Az eddig felsorolt kutatások többféle pszichológiai szempont mentén vizsgálták a harcművészeteket, de már ezekből is látszott, hogy az én megerősítésével és a konfliktuskerülés kialakításával az agresszió ellen hatnak. A következő kutatások kifejezetten az agresszió kérdését vizsgálták.

Nosanchuk és MacNeil (1989) 7 iskola harcművészetet (karate, tae-kwon-do, ju-jitsu) gyakorló diákjainak agresszivitását vizsgálta. Olyan szempontok szerint nézték az adott irányzatokat, mint például a meditáció alkalmazásának gyakorisága, az oktató instruktor, a dojo (= edzőterem, „a fejlődés helye”), és a többi gyermek iránt kifejezett tisztelet megkövetelése, a megengedett testi kontaktus, valamint a formagyakorlatok hangsúlya. Ezeknek a mértéke alapján megkülönböztettek „tradicionális” és „modern” edzőtermeket. Eredményeik szerint a kezdő tanulók mind a hét iskolában hasonló mutatókkal bírtak, de a "tradicionális" harcművészeti iskolákban a haladó-szintű tanulók jobb mutatókkal rendelkeztek az agresszió tekintetében, mint a kezdők. A "modern" harcművészeti iskolákban nem volt kimutatható különbség a kezdők és a haladók között.

Trulson (1986) serdülőkorú bűnözőket vizsgált. A fiatalok 3 csoportra oszlottak: tradicionális tae-kwon-do-t gyakorlók, modern tae-kwon-do-t gyakorlók és más sportot űzők. A tinédzsereket 6 hónapnyi edzésen keresztül követte figyelemmel. Félév után azt tapasztalta, hogy a tradicionális tae-kwon-do edzéseken résztvevők lényeges csökkenést mutattak az agresszió és a szorongás terén, míg nagymértékben fejlődött az önbizalmuk, ugyanakkor a modern tae-kwon-do csoport tagjai nagyobb agressziónak és a bűnöző életmódra való hajlamnak mutatták jeleit. Az általános sportokat gyakorló csoportnál enyhén emelkedett az önbizalom, az agresszió és a bűnözés iránti hajlam nem változott.

Egan (1993) úgy véli, hogy a tradicionális és a modern harcművészetek (küzdősportok) is jelentősen fejlesztik a gyermekek mentális egészségét, de a tradicionális harcművészeteket gyakorló gyerekek nagyobb mértékben fejlődtek az önmegvalósítás és a reális önértékelés tekintetében.

Husman (1955) viszont egyetemista életkorú bokszolók és birkózók esetében alacsonyabb agresszióról számolt be, annak ellenére, hogy az ő edzéseiken a meditációt és a rituális tiszteletadást megkövetelő jegyek nem voltak jelen. A kutató azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy más tényezők is befolyásolják a sport általi agresszió csökkenését, mint például az instruktor vagy edző magatartása, mint pozitív példakép. Ehhez az eredményhez kapcsolódik Regets (1990) kutatása, melyben pozitív összefüggésről számolt be, amikor az instruktorok és az ő tanítványaik agresszióját vizsgálta. Ez azzal magyarázható, hogy az instruktor nagyban befolyásolja a tanítványai viselkedését a saját példamutatásával.

Összegezve tehát elmondható, hogy a tradicionális gyökerű harcművészetek komplex mentális és fizikális útmutatásuk miatt alkalmasabbak az agresszió kezelésére a fizikai fejlődést előtérbe helyező küzdősportokhoz képest. Az agresszív indulatok csökkenésében nagy szerepet játszik még a gyakorlással eltöltött idő és évek száma, valamint az instruktor (mester) példamutatása.



Felhasznált irodalom:

• Dr. Ranschburg Jenő (1998) Félelem, harag, agresszió. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

• MORVAY-SEY Kata (2008): Küzdőjátékok szerepe és alkalmazása karate sportágban. Szakdolgozat. Semmelweis egyetem Testnevelési –és Sporttudományi Kar (TF), Budapest.

• PAVLICSEK Zsolt (2011): Zsolnai József professzor és a harcművészetek pedagógiája. Iskolakultúra 2011/10-11.

• Binder, B. (1999). Psychological benefits of the martial arts: myth or reality?

• Swiercz, A. P. (2004). The physical and psychological benefits of martial arts training.

• Madden, M. E. (1995). Perceived vulnerability and control of Martial Arts and physical fitness students. Perceptual and Motor Skills, 80, 899-910.

• Nosanchuk, T. A. and MacNeil, M. L. (1989). Examination of the effects of traditional and modern Martial Arts training on aggressiveness. Aggressive Behavior, 15, 153-159.

• Trulson, M. E. (1986). Martial Arts training: A novel "cure" for juvenile delinquency. Human Relations, 39, 1131-1140.

• Egan, M. A. (1993). The effects of Martial Arts training on self-acceptance and anger reactivity with young adults. ProQuest Dissertation Abstracts No. AAC 9239036.

• Husman, B.F. (1955). Aggression in boxers and wrestlers as measured by projective techniques. Research Quarterly, 26, 421-425.

• Regets, C. M. (1990). The relationship between self-actualization and levels of involvement in Aikido. ProQuest Dissertation Abstracts. AAC 9027839.

45 views