Search
  • Ferenczi Beáta

A testünk egy ajándék...

(Szerző: Boda Emese Dr. Buda László előadása alapján)

Egy csecsemő még teljes testi-lelki elementáris összhangban van. Azt tapasztaljuk, hogy jó érzés a közelében lenni. Felnőtt korunkra elveszítjük ezt az egységet és összhangot. A szocializációval kiköltözünk a testünkből és a mindennapok nagy részét a „fejünkben éljük”. Gondolkodunk, memorizálunk, kombinálunk és nagyon gyakori, hogy a saját testünk elkezd felnőtt korunkra a kritika tárgyává válni. Egy zavaró, bosszantó tényező lesz, és olykor az utálatig is eljutunk testünk egészére vagy bizonyos testrészeinkre nézve. Így vagyunk reggeltől estig ebben az önmagunkhoz legközelebbi kapcsolatunkban, utálkozva, viszolyogva. A saját testükkel való bánásmódban gyakran a gyermekkori tapasztalatainkat éljük újra.

Fontos gondolat lehet, hogy bár a saját testünkben létezünk, de nem vagyunk azonosak vele. Nem vagyok egyenlő a testemmel. Hogy ez miért lehet fontos? Ha azonosulunk a testünkkel és még utáljuk is, az a legrosszabb kombináció. Érdemes feloldani ezt az ellentétet, ha gyógyulni szeretnénk. Amikor a testemben történik valamilyen dolog – akár fájdalmat, tünetet produkál - az nem azt jelenti, hogy velem történik. Gondoskodhatok a testemről és kialakíthatok vele kapcsolatot, de nem tudom kontrollálni, hogy márpedig nem produkálhat tüneteket, fájdalmakat. Egy virággal való törődés jól példázza - ami szintén egy organizmus, mint önmagában a test is –, hogy öntözhetem, napos helyre tehetem, de nem tudom erőszakkal virágzásra, növekedésre bírni. Tehát a testünk esetében sem erőltethetünk semmit, de meg kell, hogy adjuk, amire szüksége van. Kísérletekkel bizonyították, hogy egy újszülött gépiesen ellátott alapszükségleteinek kielégítése –enni kap, tisztába teszik- szeretet nélkül kevés az újszülött életben maradásához. A szükségletek kielégítésén túl valami plusz kell az életben maradáshoz, ami a szeretet, érintés, babusgatás, vagyis egy szeretettel teli kapcsolat. Ezt nevezhetjük érdemi kapcsolatnak. Az elhanyagolást, a rossz bánásmódot, erőltetést sem szereti a testünk. Ha a tápláláson túl erőszakmenetes szeretettel teli figyelmet és gondoskodást is adunk, akkor létrejön az a bizonyos érdemi kapcsolat. Egy ilyen kapcsolat kiépítése a testünkkel minőségi változást hozhat az életünkben. Újra egy egészséges testi-lelki összhangra találhatunk önmagunkkal.

A testünk a természettől kapott ajándék. Egy szál hajat sem tudunk csinálni és egy sebet sem tudunk begyógyítani. Tapasztalatok alapján annyit tudunk, hogy egy sebet érdemes kitisztítani és a sebszéleket összeilleszteni, hogy nagyobb esélyt adjunk annak a misztériumnak, folyamatnak, ami zajlik, hogy magától begyógyuljon.

A gyógyulás egy misztérium a test pedig egy ajándék.


37 views