Search
  • Ferenczi Beáta

A szülésre való felkészülés jelentősége

Updated: May 31

Az anya és apa szerep valószínűleg a legnagyobb felelősséggel jár, amit az ember vállalhat. Életre szóló, állandóan változó feladatokat kínáló szerepkör, amit magától értetődőnek tekintünk, ugyanakkor sokszor küzdünk a szülői feladataink kapcsán elégtelenségérzéssel – vajon elég jól csinálom, jó szülő vagyok? Az anyai működésmód nem a régebbi már meglevő működések egyszerű átállítódása a várandósság és a szülés által, hanem valami teljesen új létrejötte a már meglevő gyerekkorból hozott élményekből, érzésekből, és a későbbiekben formálódó tervekből, vágyakból, ismeretekből.

A szülés nem tekinthető önmagában álló, elszigetelt eseményként, hiszen a várandósság, a szülés és a gyermek egyéves koráig tartó időszak érzései, élményei összefüggenek, egyaránt érintik az anyát, az apát és a gyermeket. A várandósság, a szülés és a korai szülői tapasztalatok felkínálják annak a lehetőségét, hogy elfeledettnek hitt aktiválódott régi problémáinkat újra átdolgozzuk. Érési folyamat megy végbe ekkor mind az anyában, mind az apában, ami a szülővé válás mellett az egyéni személyiségfejlődésben is szerepet kap, hiszen ez az időszak egyfajta krízis helyzetként tekinthető, ahol a belső pszichés egyensúly megingása, majd stabilizálódása a személyiséget érettebbé teszi, ami természetesen javítja a szülői képességeket.

A várandósság nehézségei, a felbukkanó problémák, az egyensúlyvesztések, az érzések nem öncélúan jelentkeznek, hiszen a legnagyobb esélyt kínálják a párnak mind a szülés, mind a szülőség szempontjából fontos tulajdonságok és képességek kibontakoztatásához, mint például a szembenézés a félelmekkel és az elvárásokkal, majd azok közelítése a realitáshoz, a negatív vagy ambivalens érzelmek elviselése, a felelősségvállalás, az elengedés, önátadás és a bizalom, önbizalom kibontakoztatása.

A szülés a maga megismételhetetlenségével és intenzitásával egy sor változás elindítója és katalizátora: a pár családdá válik, a nő anyja lányából gyermeke anyjává lép elő (ugyanígy a férfi is), az addig szülőszerepben lévők nagyszülőkké válnak. A párkapcsolati intimitás és a szexualitás minőségében és mennyiségében eltér a gyermekvállalást megelőzőtől, de a pár addigi kapcsolatai terén is a változások sokasága jellemző (baráti, rokoni, munkahelyi kapcsolatokban). A szülés teszi lehetővé egy társadalom fenntarthatóságát az utódok biztosítása által, de végső soron az emberi faj túlélésének is a záloga.

A szülés során egy gyermek születik, akinek a születés élménye egész életére kiható mintázatát adhatja a kihívásokkal való szembenézés, a megküzdés képessége, a változásokhoz való viszonyulás, a kapcsolódás és a határok érzékelése tekintetében. A magzat a születés révén lép ki a világba, válik a társadalom tagjává, a családja megfogható részévé. Az addig épülő, sok szülői fantázián, belső képen alapuló kapcsolat a szülők és közötte realizálódik, a kötődés erősödik és átkerül a kézzelfoghatóság tartományába.

Pszichológusként a várandósság és a szülés személyiségérlelő hatását támogatva olyan témáknak adok teret, amelyek segítik a szülővé váláshoz szükséges képességek erősödését.

1. Szembenézés a félelmeinkkel, aggodalmainkkal

A legtöbb kismama bevallottan küzd félelmekkel, aggodalmakkal - ezek a várandósság és szülés velejárói, hiszen kinek nincsenek múltbeli sérülései, hozott-hallott negatív szüléstörténetei, jelen élete túlterhelt, stresszes jellegéből eredő, állandósuló feszültségei, párkapcsolati zökkenői, létbizonytalanság-érzésből származó szorongásai, stb.

A félelemre, aggodalomra adott helyes válasz nem a félelem tagadása, elfojtása, egyfajta "hurrá-optimizmussal" önmagunk ámítása, hanem a félelmekkel való szembenézés, a félelmek és szorongások oldása mellett a félelmek ellenére felvállalt tudatos döntés és cselekvés.

A várandósság és a szülés során számtalan lehetőség nyílik arra, hogy fejlődjünk ebben - pl. a babánk egészségéért való aggódás ellenére is megéljük a várakozás örömét, az anyagi bizonytalanságban is vállalunk kistesót, a fájdalomtól való félelem mellett is készülünk a minél természetesebb és háborítatlanabb szülésre, bízunk az elég jó szülőségünkben akkor is, ha rossz szülői mintát hozunk... stb.

2. Képesség negatív vagy ambivalens érzéseink elviselésére, megélésére

A világunk dichotóm -- a szép és pozitív dolgoknak mindig létezik az ellenpólusa is. A rózsaszín szemüveg nem véd a belső világunkból előbukkanó sötét, rossz, felkavaró érzésektől, gondolatoktól.

Kismamaként kerülhetjük és kerüljük is el a siránkozó, csak a tragédiát előrevetítő, vagy rosszindulatú ismerőseinket, de ne "kerüljük el" saját érzéseinket, emlékeinket, gondolatainkat, testérzeteinket még akkor sem, ha azok negatív jellegűek, felzaklatóak.

A fájdalmaink jogosságának elismerése, a rejtett érzéseink, sérüléseink tudatosítása, átélése, majd elengedése óriási gyógyító erővel rendelkezik. Az ambivalencia és a dichotómia végigkíséri a gyermeknevelés időszakát is, gondoljunk csak a fáradtság ellenére kisbabájához felébredő szülőre, a vérünket forraló, bosszantó kamaszt is elviselő és támogató szülői szeretetre.

3. Felelősségvállalás - döntések meghozatalának a képessége

A várandósság és a szülés számtalan lehetőséget kínál, hogy megéljük ezt a felelősséget a baba megtartásáról hozott döntésünktől kezdve a várandósság során végzett vizsgálatokról, az életmódunkról és az igénybe vett segítség- és támogatásformákról és segítő személyekről hozott döntéseken át a szülés során felkínált és elfogadott (nem életmentő) orvosi beavatkozásokról hozott döntésekig.

A felelősség áthárítása vagy fel nem vállalása megbosszulja magát - a kontrollérzet elvesztése sokáig gyötrő érzésként kíséri emlékeinket, előidézheti bűntudatunkat önmagunkkal vagy a babánkkal szemben.

A tájékozott döntés - még ha a beavatkozás melletti döntést is jelenti - erősíti felelősségérzetünket, felnőtt szerepünk felvállalását. Ebben segít a szülés természetes folyamatának ismerete, a lehetséges beavatkozásokkal kapcsolatos tájékozottság, az alternatív lehetőségek feltérképezése, a szülés tervezése.

4. Ellazulás - feszültségoldás, stresszkezelés

Rohanó, túl sok ingerrel elárasztott, gyors változásokkal terhelt jelenkorunkban a stressz a legbékésebb ember életét is kíséri. A stresszel való megküzdés képessége összefüggésbe hozható magzati létünkkel, születésünkkel és a szülést követő korai időszak élményeivel. A méhben időző magzat átéli és saját bőrén is megtapasztalja (a vér által közvetített anyai hormonok révén) az anya érzéseit, stressz-szintjét, a szülés során ő is küzd testérzetekkel és érzelmekkel, illetve tanulja a stresszkezelést az anya döntése szerint: feszültségoldás ellazulás révén, vagy feszültségoldás narkotikumok által. Az anya szervezetében jelen levő magas stresszhormonszint hosszú távon befolyásolhatja a megszületett gyermek testi és mentális egészségét, jóllétét.

A várandósság jó időszak arra, hogy megismerjük és megtanuljuk a stressz és feszültségoldás számtalan módszerének valamelyikét (pl. relaxáció, vizualizáció, mély légzés, aromaterápia, masszázs, zene, alkotás, jóga... stb.). A szülés során jó szolgálatot tehet a teljes ellazulás az összehúzódások közötti szünetekben, őrizve energiáinkat és gyarapítva erőnket. A gyermekágy időszakában a kialvatlanság, a változás miatt egyensúlyvesztés és a ránk szakadó feladatok újszerűsége miatti szorongások esetén is tudjuk alkalmazni a tanultakat.

A szülésnél a medencefenék izmainak minél teljesebb ellazítása nemcsak a fájdalmunkat csökkenti és a baba előrehaladását segíti, de a gátunk védelmét is biztosítja.

5. Elengedés képessége

Rokon fogalom az ellazulással, mégis más tartalommal tölthető fel a szülés vonatkozásában. Az elengedés magában foglalja a megnyílást és a lemondást/veszteséget is mind testi, mind lelki szinten.

Testi szinten a méhszáj érését és tágulását, a babát addig védő akadályok elhárítását jelenti. Ez a folyamatot kísérheti sírás, hányás, ami az elengedés jelzése és elősegítője is egyben. A kitolás során a medence megnyitása, a gát teljes ellazulása által engedjük ki/el testünkből a babát.

Lelki szinten az elengedés a várandósság elvesztését és az emiatt érzett gyászt is jelentheti, hiszen egy örömteli és különleges állapottól búcsúzunk. A baba számára is megjelenik a veszteség, hiszen a megszületésével búcsút mond a méhen belüli létnek, elszakad a

A szülés során megtapasztalhatjuk azt is, hogy vannak helyzetek, amikor a kontroll (irányítás) elengedése mind a fájdalom csökkenésében, mind a folyamat természetességének erősítésében hasznos. Amint képessé válunk arra, hogy lemondjunk a fájdalom elleni küzdelemről, paradox módon újra átélhetjük a hatékonyságunk érzését - csökkenteni tudjuk fájdalomérzetünket és növelni fájdalomtűrésünket.

A szülésre való felkészülés a fájdalom átkeretezését és a vele való megküzdés hatékony módjaival való megismerkedést is jelenti.

6. Az önátadás, a pillanatban létezés

Az önátadás az ellazulás és elengedés következményeként kíséri a beavatkozásoktól mentes szülést. Az összehúzódásokat kísérő endorfin és oxitocin emelkedő szintje, a fájdalom megélése és elfogadása tudatállapotunk változását is előidézi a szülés során, ami a figyelem befelé fordulásától egy extatikus állapot megélésén át a természet erőivel való eggyé válás és mindenhatóság élményét is elhozza a szülő nőnek.

Az önátadás nem szükségszerű velejárója a szüléseinknek, ajándék, amiért sokat tehetünk, gyakorolva és fejlesztve az ellazulás, elengedés képességét.

7. Hit, bizalom képessége

Több szinten is megélhetjük és megtapasztalhatjuk a bizalmat a szülés során.

Megkereshetjük és megtalálhatjuk azokat a segítőket, akik felé bizalommal fordulhatunk már a szülésre készülődés során. A bizalmi légkör, az érzelmi támasz kialakítása növeli az anya érzelmi biztonságérzetét, ami nem csak a szülés szempontjából jelentős, hanem védi az anyát a későbbiekben a szülés utáni pszichés nehézségektől, zavaroktól. Ebben a szülést kísérő személyeknek- apa, dúla- jelentős szerep jut, a közös készülődés erősíti az anya érzelmi biztonságát.

Bízhatunk testünk bölcsességében és erejében, hiszen a női test tudja a dolgát és hormonjaink a legtökéletesebb segítőink, mind a tágulás, mind a fájdalom csillapítás, mind a kötődés és szoptatás szempontjából.

Hitünk önmagunkban, a női erőnkben és kitartásunkban, valamint annak érzése és átélése, hogy több millió szülő nő energiája van jelen a szülésünknél átsegít a legnehezebb időszakokon és a válságokon.

A szülésnél sokan megélik azt, hogy bár aprók vagyunk a világmindenségben, mégis van valamilyen felsőbb erő, ( kinek- kinek hite szerint ) ami velünk van, segíti és védi szülésünket.

Az anya szülése egyben a babája születése is. A felkészülés során beszélünk a fejlődő magzat csodálatos képességeiről, kompetenciáiról, a vele való kapcsolat fontosságáról. A baba önálló lényként való elismerése, a vele való kapcsolatfelvétel módjaival való megismerkedés mellett sor kerül a baba szülésre és a szülést követő időszak nehézségeire való felkészítésére is.

A fejlődő magzat érzékszervei, idegrendszere működése és az anyjával és a külső környezettel való kapcsolata révén már az anyaméhen belül képes tanulni, élményei, megélései kapcsán érzelmeket átélni, ezekre születését követően is emlékezni.

A méhen belüli és születés körüli tapasztalatok, élmények más és más mintázatú stresszválaszt fognak kiváltani, ami hosszú távon is módosíthatja a stresszrendszer működését. Ugyancsak összefüggés mutatható ki a korai élmények és az immunrendszer működése között, de az anya jelenléte, érintése a baba növekedésére is hatással van.

A szülés - születés hosszú távú jelentősége az, hogy a születés körüli élmények olyan mintát adhatnak, amelyek egész életünkben elkísérnek az elváláshoz, változáshoz való viszonyulás vagy a mindennapok csatáiban és a kihívásokban való helytállás tekintetében, meghatározhatják a határokkal, vagy az érintéssel, intimitással kapcsolatos érzéseinket, reakcióinkat.

A születés - szülés, az anyaság olyan archetípus, ami utat mutat a mai kor nőinek is, hogy természetes úton világra hozzák gyermeküket, gondoskodni tudjanak róla. Dr. Bálint Sándor szülész-nőgyógyász szerint létezik egy ún. születéskód, amely minden nő pszichéjében megvan, már a születése pillanatában, a tudattalanban őrződik, hogy a várandósság időszakában aktiválódva segítse a szülést, megadva annak viselkedésbeli mintázatát, hogy az anya, mintegy ösztönösen tegye a dolgát. A kód aktiválódását segíti: az anyai érzéssel összekapcsolódó öröm, az anyai szerepek gyakorlása, az anyaság látható jeleinek büszke viselése, a környezet támogató, elismerő visszajelzései, a társadalmi elfogadottság, a pozitív példák és a saját kedvező tapasztalatok. Gátló hatású a kód kiemelkedésére a fentiek hiánya, vagy negatív jelenléte.

A szülés felkészítés során lényeges megismerni a vajúdás és a szülés természetes folyamatát, a testünkben rejlő bölcsességet. Milyen módon segíthető praktikus tanácsokkal és ötletekkel segíthetjük a párokat a vajúdás – szülés alatti választható testhelyzetekről, kényelmet növelő és fájdalmat csökkentő technikákról.

Az apák szerepe a vajúdás és szülés során

A férfi félelmei, szorongásai normális és elfogadható velejárói az apává válásnak. A lelki áttetszőség időszaka a férfi lelkét is átjárhatóbbá, nyitottabbá teszi, így készítve őt az új szerep elfogadására.

Egyrészt a férfi félti a párját a fájdalomtól, kiszolgáltatottságtól, testi épsége megsérülésétől. Másrészt félti a gyermekét ugyanettől, de félhet attól is, hogy fog-e rá hasonlítani a születendő baba (igazolva ezzel az apasága tényét), és nem szorítja-e őt ki az anyává vált nő szeretetéből, gondoskodásából, törődéséből. Bizonytalan lehet saját szerepét illetően – hogyan boldogul családfenntartóként, milyen apa válik belőle. A szülés kapcsán megjelenhet a tehetetlenségtől, feleslegességtől, a fizikai rosszulléttől való félelem.

Jó, ha ezek a félelmek szóba kerülnek a pár között, az apa számára lehetőséget adva a szülésen való részvétel eldöntéséhez is. A jó választás az, ami mind az apa, mind az anya számára megfelelő és senkit nem hoz olyan helyzetbe, ami számára elfogadhatatlan.

Az „apás szülés” vagy „együttszülés” ma már elfogadott, a családbarát szülészeti gyakorlat kialakítása napjaink feladatává vált. A részvételről jól átgondolt, alapos döntést érdemes hozni, hiszen a férfinak joga van önmaga védelmére, és ezt tiszteletben kell tartania a nőnek. Ugyanakkor utólag sok férfi bánja, hogy kimaradt a születés csodájából, és érzi úgy, hogy ha jelen lett volna, megvédhette volna a negatív élményeket átélt anyát, gyermekét.

A szülésnél többféle módon lehet jelen egy apa. Az is egyfajta jelenlét, amikor az apa az anya kezét fogja és passzívabb, megfigyelő szerepben van. Máskor a férfi minden testi erejét latba vetve tartja, masszírozza a fájdalommal megküzdő nőt. Néha arra van szükség, hogy szerelmes suttogással oldja asszonya szorongását, csodálatát kifejezve sokszorozza erejét. A megváltozott tudatállapotú, befelé figyelő nő helyett ő tarthatja a kapcsolatot a szaksegítséggel, gyűjtheti be az információkat a tájékozott döntéshez. A szülést követően az apa tanúvá lép elő, aki a szüléstörténetet az anya számára hiányzó, kiesett részekkel egészítheti ki.

Ugyanakkor a kórház az apák számára furcsa hely, olyan látványokkal, hangokkal, szagokkal, orvosi eszközökkel, amelyek szorongást ébresztenek vagy ijesztő (gyerekkori) emlékeket idéznek fel. A vajúdó, összehúzódásokkal és fájdalommal küzdő nő is új, addig ismeretlen jelenség az első gyermekét váró apa számára.

Az érzelmek intenzitása, a történések szokatlansága, az orvosi környezet ismeretlensége mellett az átélt stressz sok apának nehéz helyzetté teszi a vajúdást és a szülést. Néha épp az apák azok, akik kimondva-kimondatlanul sürgetik, várják a beavatkozásokat, biztatják a párjukat a fájdalomcsillapításra, a szülés természetes idejének rövidítésére, vagy próbálják átvenni a folyamatok feletti irányítást. Az apák szülőszobai helyzetének megkönnyítésében, saját szerepük megtalálásában sokat segíthet egy dúla jelenléte. A dúla kiegészíti és egyben erősíti az apa szerepét, bátorítja az apát, segíti őt abban, hogy oly módon segítsen párjának, ami számára is elfogadható (a többit rábízhatja a dúlára). A dúla görög eredetű szó-jelentése: szolgálat(ban lévő nő).

A dúla képzése kapcsán a várandóssággal és szüléssel kapcsolatos kérdésekben átlagon felül tájékozott, ismeretekkel rendelkezik a természetes szülés szakaszainak fizikai és szellemi jellemzőiről, a folyamatot segítő, támogató teendőkről.

Egészségügyi végzettséggel nem rendelkezik, a szülésben részt vevő egészségügyi segítők döntéseit nem kérdőjelezi meg, de kommunikációs csatornákat biztosít a szülő nő és az egészségügyi dolgozók között, információkéréssel és átadással segíti a tájékozott döntések meghozatalában az anyát, anélkül, hogy saját véleményét erőltetné rá. Rendszerint a szülést és az anyaságot már átélte, gyakorlati tapasztalatai vannak arra vonatkozóan, hogy mi történik a várandósság és szülés során, ismeri a szülő nők érzéseit, szükségleteit.

Amikor egy baba születik, egy család születik, ahol mind az apának, mind az anyának jut szerep, felelősség és feladat. A szülőpár egymást erősítve, kiegészítve és támogatva saját szerepének, személyiségének és érettségének megfelelően neveli gyermekét, útnak indítva őt az életbe.

Ferenczi Beáta

Pszichológus, családterapeuta, dúla



34 views