Search
  • Ferenczi Beáta

A megszületés élménye a baba szempontjából

A születés jelentősége az ember életében


Az élet oszthatatlan kontinuum, amelyben a legkorábbi tapasztalatoknak is van jelentősége és hatása. Minden ember őrzi a fogantatása, méhen belüli fejlődése, megszületése és első évei lenyomatát. Az átéltek kihatással vannak többek között testi–lelki fejlődésünkre, egészségünkre, a kapcsolatteremtő képességünkre, a változásokhoz való alkalmazkodásunk alakulására, a kihívásokhoz való viszonyulásunkra.

Egy gyermek születése a szülők és a gyermek számára egyaránt meghatározó jelentőségű.

Az anyák számára a szülésük átélhető passzívan elszenvedett kudarcként, a kontrollvesztettség és kiszolgáltatottság érzésével kísért traumaként. Ugyanakkor lehet egész életet meghatározó csúcsélmény, erőt és kiteljesedést adó esemény.

A baba számára a születés kemény munka, az első elszakadás és gyökeres változás, testileg és lelkileg is megterhelő esemény. Korai élmények főként testérzetek, mozgásszekvenciák és vegetatív érzésmintázatok formájában őrződnek meg és hatással vannak a felnőtt életminőségre. Sok baba számára a születés trauma, vagy halálközeli élmény, félelemmel és fájdalommal járó esemény. De egyúttal a legelső erőforrás is, hiszen belőle fakad a kitartás és remény képessége, önmagunk hősként való megélése, még a nagyon nehéz születés esetén is. Minden születés egyedi a történéseit, az átélt élményt és a hatásait tekintve. Csak egyedileg fejthetjük meg saját születésünk kódját, találhatjuk meg világra jöttünk és a világban való eligazodásunk közötti összefüggéseket.


A születéssel kapcsolatos tudományos felismerések


A születés előtti, alatti és utáni (pre-peri és postnatalis) életszakasz pszichológiai jelentőségével eleinte a felnőtt terápiák tapasztalatai kapcsán kezdtek el foglalkozni.

– Otto Rank 1924-ben már írt a születés traumájáról.

– A pszichoanalitikus álomelemzések mellett (Fodor Nándor, Francis Mott)

– a tudatmódosító szereket és a transzlégzést használó terápiák (Frank Lake, Stanislav Grof) fordították a figyelmet a legkoraibb élmények és a felnőtt pszichés problémák összefüggésére.

A későbbiekben a magzatok és a babák közvetlen megfigyelésével kutatták az első ezer nap jelentőségét.

– Alessandra Piontelli az ultrahang vizsgálat segítségével a magzati léttől a gyerekek hat éves koráig követte az anya-gyerek kapcsolat alakulását, a babák pszichés sajátosságait az átéltek tükrében.

– David Chamberlain gyerekeket az anyjukkal együtt hipnotizált, hogy a szülés/születés élményüket összehasonlítsa.

– David Barker prenatalis programozás fogalma felhívta a figyelmet a méhen belüli vegetatív és szociális tapasztalatok hosszú távú, egész életre kifejtett hatására.

Szülész-nőgyógyászok Grantly Dick-Read, Ferdinand Lamaze, Frédérick Leboyer, Michel Odent hívták fel a figyelmet a szülés háborítatlanságának fontosságára, a szülés körülményeinek a babára kifejtett hatására, a társas támasz szerepének jelentőségére.

Az agykutatás fejlődésével olyan jelenségek váltak megismerhetővé, mint az epigenetika, mint a gének hosszú távú elnémítása, vagy bekapcsolása, amiben a lelki élményeknek, társas hatásoknak is szerepe van, illetve a neuroplaszticitás, ahol az átélt élmények hatása az idegrendszer finom strukturális és biokémiai változásaiban is tettenérhető. Napjainkban egyre több kutatás foglalkozik az emberi lét első ezer napjának fontosságával, rövid és hosszú távú hatásaival.


A kompetens magzat


A magzat a méhen belül minden életszakaszában

– rendelkezik különböző képességekkel,

– aktív és reaktív lénynek tekinthető,

– aki amellett, hogy észleli a környezetét (anyaméh),

– átél érzelmeket,

– önindított és szándékos mozgásra képes,

– valamint kapcsolatba tud lépni az őt váró szüleivel.

Reagálása a növekedés irányába mutat. Kompetenciája határai ott vannak, egyrészt, hogy az őt körülvevő világ, hogy tud hozzájárulni a fejlődéséhez tud- e megfelelő biológiai és érzelmi hátteret biztosítani. Másrészt a magzat és a csecsemő egyedül életképtelen. A kapcsolat és a rendszerbeágyazottság nélkülözhetetlenek és meghatározóak számára.

A méhen belüli fejlődésről rendelkezésre álló adatok szerint tudjuk, hogy a magzat az élete legkoraibb időszakától reagál az őt ért hatásokra, a tapasztaltak befolyásolják állapotát, további fejlődését.

Az érzékelés kezdetben differenciálatlan, de hamar működésbe lép az érzékszervi észlelés.

– A tapintás a hatodik héttől,

– a szaglás – ízérzékelés a tizenötödik héttől,

– a látás a tizenhatodik és huszadik héttől aktív.

– Tizenhat hetes kortól beszélhetünk hallásról. Az anya hangja és szervezetének zajai (keringési-, emésztő,- légző rendszer) mellett a baba a méhen belül érzékeli a zenét, éneklést is, sőt megismeri születése után az apa vagy a testvérei hangját.

– Az álmokat hozó gyors szemmozgások szakaszát (REM) a huszonharmadik héttől tapasztalták, a koraszülött babák is idejük nagyobb részében aktívan álmodnak.

A magzati észlelés minden ingert egy összetett, sűrített élményként fog fel és úgy is emlékszik rá. Ebben benne van az ingerhez tartozó rezgésélmény, ízélmény, szagélmény, látvány- és hangélmény is, sőt az is, hogy kellemes vagy kellemetlen minőségű és hogy milyen viselkedéses reakciót váltott ki. Konkrét testi élményként raktározódik és a későbbiekben ebben a formában is idéződik fel.

Az érzelmek terén is jellemző a korai kezdet.

– A magzat véréből kimutatták az érzelmi állapotokat kísérő hormonokat, ami alapján feltételezhető, hogy a fájdalom, az öröm, a félelem és a harag átélésére a méhen belüli időktől képesek vagyunk.

– Az UH vizsgálatok során is megfigyelhetőek érzelmeket kísérő arckifejezések, ötödik hónaptól sírást és mosolyt is megfigyeltek.

Amniocentézisen átesett babák eltérően reagálnak a behatoló tűre (ekkor még zárt a szemhéj), menekülés, dühös rúgás, ledermedés, vagy a tű odébb tolása egyaránt előfordulhat.

Abortusz közben 21-22. héten sírást is megfigyeltek.

Sokáig még az újszülöttek fájdalomérzékelését is tagadták, ugyanakkor azok az idegpályák, amik a fájdalomingert közvetítik már a 23-24. magzati hétre kialakulnak. Azok az idegrendszeri struktúrák, amelyek képesek lennének mérsékelni a fájdalomérzetet csak a születés után érnek be, így az újszülöttek nemhogy érzékelik a fájdalmat, de nem képesek annak csillapítására, oldására.

Hogyan reagál a magzat az őt ért hatásokra?

– Rendelkezik a legkoraibb időszaktól 5. héttől primitív reflexekkel (visszahúzódási és megdermedési reflex), amelyek a túlélés szolgálatában állnak. Ezek a későbbiekben legátlódnak, ellenkező esetben akadályozzák az aktív védekezést lehetővé tevő viselkedést.

– Az orientációs reakció során a magzat mozdulatlanná válik, szívritmusa csökken és az inger felé fordul.

– Ugyanakkor, ha ez az inger többször ismétlődik, akkor hozzászokik (habituálódik).

A magzatok tanult viselkedésre is képesek.

– A kondicionálás során események kapcsolódnak össze vegetatív és cselekvéses válaszokkal. Ilyenkor az átélt érzelem is rögzül a feltételes ingerhez. pl. hang- félelem- ledermedés

– A megerősítés során a véletlen cselevés kapcsolódik egy erős érzelemmel és jutalmazódik meg pl. ujjával betalál a szájába és az öröm és nyugalomérzet lesz számára megerősítő.

A magzati emlékezet működésére utal, hogy születés után felismerik a sokat hallott hangokat (anya, apa, zene, anya szívverése). Ugyanakkor az újszülött a jól ismert magzatvíz szagát követve kúszik fel az anyamellhez, aminek a megszületését követő órákban magzatvíz illata van. Az édes íz preferálását is az anyaméhben tanuljuk- a magzatvíz túlnyomóan ilyen.

Társas kapcsolatok terén is fejlettek a magzatok.

– Egypetéjű ikrek egymással interakcióban vannak, simogatás és a másik eltolása, megütése ennek megnyilvánulása lehet.

– De a baba reagál az anya érzelmeire, a felé irányuló kapcsolódási igényére is pl. az anya „kezébe simul”, amikor az a hasát simogatja, szívritmusváltozással reagál az anya gondolataira, szavaira, megtanítható apró interaktív játékokra.

Kommunikáció és kapcsolat a magzattal

Davenport szerint három csatorna áll rendelkezésre a kommunikációra:

1. Fiziológiai csatorna amin keresztül egyrészt a méh - placentáris keringés során az anya szervezetéből számos anyag jut át a baba szervezetébe, ami befolyásolja az ő állapotát. A véráramon nem csak az anyai táplálék minőségi és mennyiségi sajátosságai, hanem az anyai életmódhoz tartozó kémiai anyagok és az anyai hormonok is átjutnak a baba szervezetébe. A magzathoz eljutó vérmennyiséget befolyásolja az anya ellazultsága, feltöltődés, a társas támasz jelenléte. Ugyanakkor ez visszafele is igaz, hiszen a magzat anyagcseretermékei visszakerülnek a magzatvízbe, amit az anya érzékel és követheti azt kívánósságával. Hasonló kölcsönös együttműködés van a szülés indulásakor is, amikor a baba saját kortizol hormonja bekerülve az anyai szervezetbe elindítja a hormonális átváltódást, az oxitocin termelődést.

2. Viselkedéses csatorna minden olyan tevékenység, amit az anya csinál, hiszen ez is hat a babára.

A munka és pihenés ritmusa, a járás, beszéd, környezeti feltételek-hangok, fények. De ide tartoznak a babára irányuló viselkedések, simogatás, ringatás, mese.

3. Láthatatlan csatorna (lelki köldökzsinór), ami egy mély lelki egymásra hangoltság az anya-apa-magzat között. Az anya vagy akár az apa mintegy intuitíven érzékeli a magzatát, követi jelzéseit. Ez a pszichológiai kapcsolat, segít az anyának, hogy „ráérezzen” a magzat nemére, tulajdonságaira, állapotára, vagy a természeti népeknél a babát hordozó anyának, hogy pl. érezze mikor kell odafigyelni arra, hogy a baba elvégezze a dolgát. A láthatatlan csatorna működése teszi lehetővé, hogy az anya mintegy felépítse a babáról alkotott belső képet, ahogy a baba felépíti saját testét. Az érzelmi kapcsolat fokozatosan épül fel az anya és a magzata között, de a méhen belüli kapcsolódás-hangolódás adja alapját megszületést követő időszakban is.

A magzati intelligenciára és a vele való kapcsolat felvételének lehetőségére építve jöttek létre az anya és a magzata közötti kapcsolat kialakítására irányuló módszerek Magyarországon pl . Anya - magzat kapcsolatanalízis Hidas György-Raffai Jenő, Fészekrakó program Földes Z uzsanna, A nő ezer arca program C. Molnár Emma, A magzat nevében Dr. Nyikon Tünde vagy a perinatális Haptonómia.


Magzati eredet


A környezeti hatások befolyásolják a baba testi és lelki állapotát, fejlődését, sőt a legújabb ún. magzati eredetre vonatkozó kutatások szerint a már megszületett gyermek egészségét, betegségekre való hajlamát, stresszre adott reakcióit is.

Blomberg (1980) kutatása szerint nem várt babák esetében magasabb perinatális halálozási arány, az agyi károsodás és a mentális retardáció előfordulása.

Tartós stressznek kitett anyák gyermekeivel kapcsolatban figyelték meg azt egy kutatás során, hogy nemcsak a szülés után, hanem évek, évtizedek távlatában is megemelkedett pulzusszámot mértek esetükben. Barker (1993.) szerint megemelkedett anyai kortizol szint növeli a felnőttkorban a magas vérnyomás, szív-koszorúér megbetegedések és a szívinfarktus kockázatát.

Az anya egészségtelen táplálkozása a gyermeket hajlamosítja cukorbetegségre, kóros elhízásra (Barker; Erikkson).

Az anya tartós és magas szorongása növeli a koraszülés esélyét, a kis súllyal születést.

A baba elutasítása a várandósság alatt, és a születés utáni kapcsolathiány eredménye az, hogy nem alakul ki a babában az ősbizalom és a külső, belső jelzések megbízhatóságának érzése és egyfajta szorongásmentesség, ami a valóság vizsgálatára, a pozitív érzelmi kapcsolatok kialakítására és saját identitása felépítésére teszi képessé az embert.

A méhen belül is érhetik negatív, károsító érzelmi hatások a szülők felől a magzatot:

– az anya várandósság alatti erős és tartós szorongása,

– kiszámíthatatlan negatív életesemények bekövetkezte a szülők életében pl. a szülők aktuális veszteségélménye, súlyos párkapcsolati problémák, anya ellen irányuló agresszió,

– az anya érzelmi magárahagyottsága,

– a szülők saját preverbális emlékeinek, traumáinak aktiválódása,

A legsúlyosabb hatású a magzatra:

– a saját életét veszélyeztető támadás, verbális, vagy tényleges agresszió a szülők részéről,

– a magzat számára életveszélyes betegség lezajlása,

– anya műtéte, életveszélyes betegsége,

– anyai drogfogyasztás, alkoholizmus,

– orvosi beavatkozások pl. amniocentézis

– ikertestvér elvesztése.

Az anya méhében levő gyermek csak korlátozottan tud reagálni ezekre a korai sérülésekre, ugyanakkor a trauma elraktározódik a testében, lelkében és később a születése után felidéződhet. Ugyanakkor az átéltek befolyással lehetnek az agyfejlődésre.

Állatkísérletekből tudjuk, hogy a vemhes állat utódjában az anyai stressz az agy- és idegrendszer fejlődése szintjén is okoz elváltozásokat, ami kihat a későbbi életre is pl.:

– alacsonyabb szerotoninszint – nehezebb társas kapcsolódás

– negatív hatás az oxitocyn rendszerre – gátolt a kötődés képességek

– a vasopressin fokozottabban van jelen – ellenségesebb viselkedés

– az amygdala nagyobb – több és erősebb félelem, szorongás, vészriadó

– hypocampus kisebb – csökkent nyugtató, csillapító hatás, rosszabb memória

A méhen belüli trauma és sokk hátterét adhatja a baba nehéz születésének is, mivel a traumával és sokkal együtt járó testi folyamatok akadályozzák őt a megfelelő pozíció felvételében és az előrehaladásban. A negatív születésélmény és az ezzel járó komplikációk és beavatkozások súlyosbítják az egyébként is nehéz helyzetet.


A megszületés


Emlékszik-e az ember a megszületésére? A legtöbb embernél ezek az emlékek tudatosan nehezen hozzáférhetőek. Ugyanakkor sok adat van, ami arra utal, hogy a megszületésünk élményéről, sőt az azt megelőző időkről is megmaradnak az emlékeink. A magzati élmények nyomaira, a méhen belüli emlékek felbukkanására, és a születés során átéltek felidéződésére figyeltek fel felnőttek pszichoterápiái során is.

A fejlődéspszichológusok sokáig úgy gondolták, hogy az emlékezés kb. a harmadik életév végére alakul ki és ezért vannak csak az ezt követő évekből emlékeink. A perinatális kutatások -cumiteszt-megjelenésével kiderült, hogy ez nem igaz. Anthoy DeCasper (1994) az intrauterin emlékeket kutatva azt találta, hogy az újszülöttek különbséget tudnak tenni az méhből ismert és az

ismeretlen szöveg között és egyértelműen felismerik az anya hangját.

Jeane Rhodes (1990) konkrétan megkérdezett gyerekeket a perinatális tapsztalataikról, emlékeikről. A gyerekek sok olyan részletről számoltak be, amit nem az anyjuk elmeséléséből ismertek pl. a méhen belüli környezet sajátosságairól, születésük körülményeiről, történéseiről. Gyakran magzatpózt vettek fel a mesélés alatt, vagy „lejátszották a történteket.

Hasonló tapasztalatokról számoltak be otthonszülés kapcsán bábák, ahol a testvér érkezése aktiválta a nagyobb gyerek emlékeit, amit szimbolikusan-játék vagy rajz segítségével, vagy konkrét testmozgások révén jelenítettek meg.

Etényi Zsuzsa a gyerekek perinatális emlékeit vizsgálta egy egyszerű kellék – egy három méter hosszú, másfél méter átmérőjű puha cső segítségével, ami a szülőcsatornát képviselte, és figyelte a gyerekek reakcióját a csövön való áthaladásban. Szoros összefüggést talált a gyerek alagútra adott reakciói és a születésük körülményei között. A szülőcsatornában elakadt gyerek születéséhez hasonlóan csak segítséggel (vákuum, fogó) tudott a csövön átjutni, vagy a császárral a született a beilleszkedésig el sem jutó magzati élmény esetén a gyerek el sem indult az alagútig. Egy hipoxiával született gyerek pl. a csövön átjutás után mivel kék színt nem talált, egy lilára festett fejű embert rajzolt.

Stanislav Grof a születés négy fázisát írja le.

1. Extázis bent: a méhen belüli időszak, amikor még minden rendben van. Elég az oxigén és a tápanyag a baba számára, meleg és védett hely az anyaméh. Ennek a jó érzésnek az első összehúzódással van vége.

2. Nincs kijárat: az összehúzódások miatti nyomás fokozódik, de még nem nyílt ki a méhszáj, nem jelent meg a menekülés lehetősége. Beszorítottság, egyre erősödő külső és belső nyomás érzés társulhat hozzá.

3. Véres csata: a méhszáj kellő nagyságúra megnyílik a baba számára kaput nyitva. A gyerek dugóhúzószerű mozgással jön ki, rettenetesen nagy a súrlódás, de óriási a gyerek kiszabadulási vágya, úgyhogy az ellenállás ellenére is kifele igyekszik, hogy szabaduljon szorongatott helyzetéből, nem érdekli már semmi és senki.

4. Extázis kint: a baba azt érzi, végre vége a nyomásnak, újra van oxigén, sok negatív testérzet megszűnik, jó esetben az anyai test ismerős ölelése veszi körül.

Ha az anya a szülés után oldott, boldog és jó élményként gondol vissza a szülésre, akkor a baba számára a küzdelem értelmessé válik, későbbi életkorában is biztosítva a megküzdést a nehéz helyzetekkel, átmeneti állapotokkal. Ha szülés után az anya elesett, elérhetetlen akár fizikailag, akár érzelmileg a baba számára, a küzdelem kimenete negatív színezetet kap. Az így született ember a későbbiekben elkerülheti a küzdelmes helyzeteket, félelmetesnek élheti át az elszakadással, elválással kapcsolatos élethelyzeteket. Winnicott szerint a szülés során történő összes esemény az eredetinek megfelelő sorrendben rögzül az újszülött emlékezetében. Megkülönböztet három születés - élmény típust:

1. Normál, egészséges, összességében pozitív élményként megélt születés, ami énerősítő hatású, pozitív életutat alapoz meg, hiszen az első nagy problémamegoldás az ember életében. Stabilitást és biztonságérzetet ad a későbbi nehézségek esetén.

2. Összességében inkább traumatikus születés.

3. Extrémen traumatikus születés, ahol az átélt trauma hatására kialakulhat egy olyan mintázat, amely végig kísérheti az ember a problémamegoldásait, kihívásokra adott reakcióit.

Sylvie Prager – Séchaud szerint minden megélt mozzanatról őslenyomat marad a test neuro-biológiai-pszichológiai rendszerében. A neokortikális rendszerek híján minden az ún. procedurális rendszerekben tárolódik testérzések, mozgásfrekvenciák, vegetatív érzésmintázatok formájában Ezt nevezzük testemlékezetnek, vagy implicit memóriának. Az eredetihez hasonló élmények, helyzetek esetén ezek az emlékek aktiválódnak, mintegy automatizmusok formájában észrevétlenül hatnak a testi állapotunkra, reakcióinkra, érzelmeinkre.

Matthew Appelton (angol cranio sacrális terapeuta, pszichoterapeuta) Jenni Meyerrel az Integratív Csecsemőterápia – Conscious Embodiment Traininings - kidolgozója felhívja a figyelmet arra, hogy a babák nem csak emlékeznek a születésükre, de el is mesélik azt. Teszi ezt a testbeszédével (baby body language - BBL) és érzelmi állapotainak kifejezésével. A csecsemő testbeszéde (BBL) egy specifikus nyelv, mellyel pontosan kifejezi, a születés mely szakaszában történt elakadás, és hol tart az élmény integrációja. Sokkal hatékonyabb támaszt nyújthatunk a kisbabának és szüleinek, ha felismerjük a csecsemő testbeszédét (BBL) és képesek vagyunk megkülönböztetni, hogy az adott sírással aktuális szükségletét fejezi ki vagy egy testi élményéről, emléknyomról (body memory) mesél. A baba természetes szükséglete, hogy a elmeséljék az átélteket a saját módjukon, hiszen a perinatális időszakban sok és sokféle hatás éri őket és empátiára van szükségük és arra, hogy a környezetük reagáljon arra, ami a testükben történik. Ez az empatikus meghallgatás, a baba élményeinek, érzéseinek elismerése a képes oldani a nehéz érzéseket, a csecsemőkben feloldódik a stressz és képessé válnak teljesebb módon benne lenni a testükben. Ennek hatására sok testi tünet is oldódhat pl. evéssel kapcsolatos nehézségek, hasfájás, izomfeszülések, alvásproblémák.

Dr. Aletha J. Solter (svájci-amerikai fejlődéspszichológus) a Tudatos Szülőség Program – The Aware Parenting létrehozója szerint a babák nem csak elmesélik a történetüket, hanem tudják, hogy mire van szükségük és képesek a szülők együttműködése és együttérzése segítségével felépülni, meggyógyulni. A baba a sírásával jelzi a szükségleteit és a szülő dolga ezt a jelzést érteni és adekvátan reagálni rá.

Miért sírnak a babák?

Egyrészt, mert szükségük van valamire: közelségre, figyelemre, melegre, etetésre vagy tiszta pelusra. A szülő kielégítve a gyerek szükségleteit az alapvető bizalomérzést erősíti meg benne.

Másrészt sírnak azért, mert gondterheltek, stresszesek.

Okai

– prenatális stressz és/vagy születési trauma

– ki nem elégített közelségigény, érintések

– túlingerlés

– fejlődési frusztráció (elvesztett képességek, kompetenciák)

– fájdalom

– ijesztő események (szülő betegsége, halála, szeparáció, párkapcsolati konfliktus, erőszak...)

A szülő meghallgatja és tartalmazza a baba érzelmeit, engedi kifejezni azokat és ezáltal segít gyógyulni, felépülni a traumából, szabadulni a felhalmozódott feszültségtől, a könnyek révén magától a kortizól hormontól is. „ A szülők testére hullajtott összes könnycsepp magában hordozza a gyógyulást.” (A. S.)

Franz Renggli (svájci pszichoterapeuta) a test szintjéről indulva közelít a korai élményekhez, traumákhoz mind a babák, mind a szüleik vonatkozásában. A test emlékszik mindarra, ami történt és a test ismeri a gyógyuláshoz vezető utat. A munka első lépése az erőforrások feltérképezése és rögzítése a testben, ami segít kapcsolatban maradni a jelennel a fájdalmas emlékezés során. Nem a trauma feltárásán van a hangsúly, hanem a gyógyító újraélésen. A babákkal folytatott munka során is ezek hangsúlyozódnak- a baba és a szülők kapcsolatának pozitív pontjai, mint erőforrások, a baba jelzései (test, sírás) és a szülőkben ennek hatására zajló folyamatok, történések (testérzetek, érzelmek, gondolatok, emlékek, belső képek, asszociációk, késztetések) megfogalmazása, ami révén a baba által kiváltott saját traumákhoz, élményekhez érkeznek. Amikor sír a baba, akkor a szülők a figyelmükkel a gyermek testében időznek, ugyanakkor elveszítik a kapcsolatot magukkal, egymással és a babával is. Egymás meghallgatása, a saját belső folyamatokhoz érkezés, a testi változások átélése és egymás konkrét vagy szimbolikus megtartása adja a gyógyulást, a korrekció lehetőségét.

A gyermeki agy vizsgálatával kapcsolatos kutatások azt igazolták, hogy a korai élmények, emlékek -majd később a traumatikus élmények-a jobb agyféltekében raktározódnak el képek, testi érzetek, ízek, hangok, metaforák, szimbólumok, szagok formájában. A féltekék közötti kapcsolat, kölcsönhatás éretlensége és a verbális gondolkodás későbbi megjelenése miatt a gyerekek nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak beszélni traumatikus élményeikről, a tüneteik mögött rejlő okokról. Képtelenek szavakba önteni, vagy akár megérteni miért érzik magukat rosszul. A babák limbikus nyelvet használnak, egészen öt éves korukig nem szavakban gondolkodnak. A korai emlékek más nyelven tárolódnak, mint a későbbi életkor emlékei. Ahogy a gyerek nő egyre kevésbé tud hozzáférni ezekhez az emlékekhez, ugyanakkor megőrződnek azok a testi érzetek, amelyek kiváltó ingerként bekapcsolják az eredeti traumatikus helyzetet, de nem lehet az átélteket sem tudatosan felidézni, sem elmondani. Az agy jobb féltekéjével, illetve a testemlékezettel kommunikáló technikák lehetnek terápiás hatásúak, mint például a mese és művészetterápia, a játékterápia, a vizuális képalkotó eljárások, a hipnózis, haptonómia , testterápiák alkalmazása.


A szülés–születés hosszú távú jelentősége az, hogy a születés körüli élmények olyan mintát adhatnak, amelyek egész életünkben elkísérnek.

A szülés és a születés a maga megismételhetetlenségével és intenzitásával egy sor változás elindítója és katalizátora. A testi-lelki egészség, az életminőség, a gyermekvállalási kedv és ezáltal az emberiség jövőjének záloga a születés és szülés élménye.


Szerző: Ferenczi Beáta, 2019.

Felhasznált irodalom:

1. Dr. Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok Párbeszéd a babával az anyaméhben Útmutató Kiadó, Pécs, 1997.

2. Beszélgetés a magzattal, Kismama Magazin, 2007.

3. Piontelli, A : Magzattól a gyermekig. Magzatmegfigyelési és pszichoanalitikus tanulmány, Oriold Kiadó, Budapest, 2010.

4. Hidas György – Raffai Jenő – Vollner Judit: Lelki köldökzsinór Beszélgetek a kisbabámmal, Válasz Könyvkiadó Budapest, 2002.

5. Kereki Judit – Major Zsolt Balázs (szerk.): Őrzők Egészségügyi alapellátók gyakorlatközpontú kézikönyve Koragyermekkori program Országos Tisztifőorvosi Hivatal, Budapest, 2014.

6. Varga Katalin – Suhai Gábor A szülés és születés Lélektanon innen és túl Pólya Kiadó, Budapest, 2010.

7. Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa Grafo – school Kiadó, Debrecen, 1998.

8. Etényi Zsuzsa: Vizsgálható – e a születési emlékezet kisgyerekeknél? In: Várandósság, születés és gyermeknevelés a magyarországi kultúrákban Kongresszusi tanulmánykötet, 1999. Animula kiadó, Budapest 32 – 57. o.

9. Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában Katarzis vagy krízis? Alternatal Alapítvány, 2008.

10. Emerson, W: treating Cesaren Birth Trauma During Infancy and childhood, Journal of Prenatal and Perinatal Psychology and Health 15, (3)

11. Berencsi-Eke Csilla: Anyasebek - császármetszés az édesanyák szemével, Ursus Libris kiadó, Budapest, 2015.

12. Franz Renggli: Aranykapu az életbe, Gyógyulás a magzati lét és a születés traumáiból, Ursus Libris kiadó, Budapest, 2016.

13. Orosz Katalin - S. Nagy Zita: A sorsformáló 9+1 hónap, A magzati kor és a születés hatása az életút alakulására, Kulcslyuk kiadó, Budapest, 2017.

14. Varga Katalin- Andrek Andrea- Molnár Judit Eszter (szerk.): A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében Medicina Kiadó, Budapest, 2019.

15. Dr. Aletha J. Solter: A bölcs baba, Útmutató a gyerekekhez a születéstől két és fél éves korig, Agykonrtoll Kiadó, 2011.

16. Matthew Appelton: Születés a baba szemszögéből. Bevezetés az Integratív Csecsemőterápiába, Képzési segédanyag, 2018.


237 views